¹Zarándokének

Emlékezz, Uram, Dávidra,

minden küszködésére!

²Esküt tett az Úrnak,

fogadalmat Jákob Erősének:

³„Nem lépek be addig sátramba,

nem fekszem le nyugvóhelyemre,

⁴nem engedek álmot szememnek,

szempilláimnak szunnyadást,

⁵amíg nem találok helyet az Úrnak,

lakóhelyet Jákob Erősének.”

⁶Íme, hallottunk róla Efratában,

és rátaláltunk Jaar mezőin.

⁷Menjünk el lakóhelyére,

boruljunk le lába zsámolyánál!

⁸Indulj, Uram, nyugalmad helyére,

te és hatalmad ládája!

⁹Papjaid öltözzenek igazságba,

híveid pedig ujjongjanak!

¹⁰Szolgádért, Dávidért

ne utasítsd el fölkented könyörgését!

¹¹Megesküdött az Úr Dávidnak,

biztos nem vonja vissza:

„Egyik utódodat

ültetem trónodra.

¹²Ha fiaid megtartják szövetségem

és intelmem, amelyre tanítottam őket,

akkor még az ő fiaik is örökre

trónodon ülnek.”

¹³Mert Siont választotta az Úr,

lakhelyéül kívánta:

¹⁴„Ez lesz lakóhelyem örökre,

itt fogok lakni, mert erre vágytam!

¹⁵Megáldom bőséges ellátással,

szegényeit jól tartom kenyérrel.

¹⁶Papjait szabadításomba öltöztetem,

hívei harsogva ujjonganak.

¹⁷Ott fakasztok sarjat Dávid hatalmának,

fölkentem lámpását ott helyeztem el.

¹⁸Ellenségeire szégyent hozok,

de rajta ragyogni fog koronája.”