¹Babilon csatornái mellett laktunk,

és sírtunk, ha Sionra emlékeztünk.

²Arrafelé a fűzfákra

akasztottuk lantjainkat.

³Mert elhurcolóink énekszót követeltek tőlünk,

sanyargatóink öröméneket:

„Énekeljetek nekünk egy Sion-éneket!”

⁴Hogyan énekelhettünk volna az Úr énekeiből

idegen földön?

⁵Ha elfeledlek, Jeruzsálem,

a jobbom felejtsen mozogni!

⁶Ragadjon ínyemhez a nyelvem,

⁶ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tartom

legfőbb örömömnek!

⁷Emlékezz, Uram, Edom fiaira,

akik Jeruzsálem napján ezt mondták:

„Tegyétek a csupasz földdel egyenlővé!”

⁸Pusztulásra ítélt szép Babilon,

boldog, ki visszafizet neked

azért, amit velünk tettél.

⁹Boldog, ki megragadja

és sziklához csapja csecsemőid!