¹Gyertek, örvendezzünk az Úr előtt,

ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

²Menjünk színe elé hálaadással,

ujjongjunk előtte énekszóval!

³Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.

⁴Kezében vannak a föld mélységei,

s a hegyek orma is az övé.

⁵Övé a tenger, ő alkotta,

s a szárazföld is, melyet keze formált.

⁶Gyertek, boruljunk le, hajtsunk térdet,

boruljunk térdre teremtőnk, az Úr előtt!

⁷Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe,

⁷kezéhez szokott nyáj vagyunk.

Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára!

⁸Ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meribánál,

amikor Masszánál voltatok a pusztában,

⁹ahol atyáitok megkísértettek engem,

próbára tettek, bár látták, mit véghez vittem.

¹⁰Negyven évig megvetettem azt a nemzedéket,

és ezt mondtam: „Tévelygő szívű ez a nép,

és nem ismeri útjaimat.”

¹¹Ezért megesküdtem haragomban:

„Soha nem lépnek be nyugalmam helyére.”