A lelki adományok felhasználása.

¹Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.

²Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.

³Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.

⁴Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.

⁵Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

⁶Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék?

⁷Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán?

⁸S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?

⁹Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!

¹⁰Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.

¹¹De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.

¹²Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.

¹³Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.

¹⁴Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.

¹⁵Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is.

¹⁶Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra áment az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz.

¹⁷Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta.

¹⁸Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni,

¹⁹az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.

²⁰Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek.

²¹A törvényben ezt olvassuk: „Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de mégsem hallgatnak rám – mondja az Úr.”

²²Így a nyelv adománya sem a hívők, hanem a hitetlenek számára csodajel, a prófétálás azonban a hívőknek szól, nem a hitetleneknek.

²³Ha tehát egybegyűl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?

²⁴De ha mind prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott, mind ellene érvelnek, mind ítéletet mondanak fölötte,

²⁵rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: „Valóban köztetek az Isten!”

²⁶Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.

²⁷Az elragadtatás nyelvén kettő vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.

²⁸Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. Beszéljenek maguknak és az Istennek.

²⁹A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.

³⁰Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.

³¹Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon.

³²A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.

³³Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,

³⁴az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja.

³⁵Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.

³⁶Vajon tőletek ered az Isten tanítása, vagy csak hozzátok jutott el?

³⁷Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.

³⁸Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek majd tudomást.

³⁹Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.

⁴⁰De minden illő módon és rendben menjen végbe.

⁴¹

A lelki adományok felhasználása.

⁴²Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.

⁴³Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.

⁴⁴Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.

⁴⁵Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

⁴⁶Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék?

⁴⁷Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán?

⁴⁸S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?

⁴⁹Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!

⁵⁰Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.

⁵¹De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.

⁵²Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.

⁵³Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.

⁵⁴Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.

⁵⁵Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is.

⁵⁶Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra áment az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz.

⁵⁷Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta.

⁵⁸Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni,

⁵⁹az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.

⁶⁰Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek.

⁶¹A törvényben ezt olvassuk: „Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de mégsem hallgatnak rám – mondja az Úr.”

⁶²Így a nyelv adománya sem a hívők, hanem a hitetlenek számára csodajel, a prófétálás azonban a hívőknek szól, nem a hitetleneknek.

⁶³Ha tehát egybegyűl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?

⁶⁴De ha mind prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott, mind ellene érvelnek, mind ítéletet mondanak fölötte,

⁶⁵rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: „Valóban köztetek az Isten!”

⁶⁶Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.

⁶⁷Az elragadtatás nyelvén kettő vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.

⁶⁸Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. Beszéljenek maguknak és az Istennek.

⁶⁹A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.

⁷⁰Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.

⁷¹Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon.

⁷²A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.

⁷³Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,

⁷⁴az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja.

⁷⁵Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.

⁷⁶Vajon tőletek ered az Isten tanítása, vagy csak hozzátok jutott el?

⁷⁷Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.

⁷⁸Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek majd tudomást.

⁷⁹Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.

⁸⁰De minden illő módon és rendben menjen végbe.