¹5. JEHU TÖRTÉNETEElizeus egy tanítványa fölkeni Jehut királlyá.Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba.

²Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába.

³Aztán fogd az olajoskorsót, öntsd a fejére, és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót, és késedelem nélkül menekülj!”

⁴A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba.

⁵Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: „Valami mondanivalóm volna, parancsnok!” Jehu megkérdezte: „Melyikünknek?” „Neked, parancsnok” – felelte.

⁶Erre az fölállt, és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává.

⁷Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen

⁸és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben.

⁹Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát.

¹⁰Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!” Ezzel kinyitotta az ajtót, és elmenekült.

¹¹Jehut kikiáltják királlyá.Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: „Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?” „Hisz ismeritek az embert – felelte –, meg a fecsegését is.”

¹²De csak kérlelték: „Ki vele! Mondd meg nekünk is!” Erre elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává.”

¹³Erre gyorsan vették a köntösüket, és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat, és kikiáltották: „Jehu a király!”

¹⁴Jehu előkészületei a hatalom átvételére.Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen.

¹⁵De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen, és Jiszreelben jelentést tegyen.”

¹⁶Ezzel Jehu kocsiba szállt, és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni.

¹⁷Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett, és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast, és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?”

¹⁸A lovas eléjük lovagolt, és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.”

¹⁹Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt válaszolta: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!”

²⁰Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!”

²¹Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak, és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.

²²Jorám meggyilkolása.Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: „Rendben van (minden), Jehu?” Így felelt: „Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a paráznasága és varázslásai továbbfolynak?”

²³Jorám erre megfordult, és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!”

²⁴Jehu azonban kifeszítette íját, és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén, és összeesett a kocsijában.

²⁵Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd, és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr:

²⁶Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét – ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn –, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát, és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!”

²⁷Achaszja meggyilkolása.Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt, és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt.

²⁸Szolgái átvitték Jeruzsálembe, és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában.

²⁹Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.

³⁰Izebel meggyilkolása.Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét, és kihajolt az ablakon.

³¹Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: „Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?”

³²Erre fölemelte tekintetét az ablakra, és visszaszólt: „Ki tart velem, ki?” S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik:

³³„Dobjátok le!” Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták.

³⁴Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: „Legyen gondotok erre az átkozottra, és temessétek el, mégiscsak királylány!”

³⁵Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott.

³⁶Visszatértek ezért, és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét,

³⁷és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!”