Liziász első hadjárata.

¹Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken,

²és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja,

³a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja.

⁴Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.

⁵Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta.

⁶Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.

⁷Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban.

⁸Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas.

⁹Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni.

¹⁰Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr.

¹¹Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették.

¹²A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.

Békekötés a zsidókkal.

¹³De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten.

¹⁴Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot.

¹⁵A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt.

¹⁶A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: „Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének.

¹⁷Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat.

¹⁸Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett.

¹⁹Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsítotok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket.

²⁰Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek.

²¹Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én.”

²²A király levele így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak!

²³Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát.

²⁴Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket.

²⁵Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék.

²⁶Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak.”

²⁷Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak.

²⁸Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk.

²⁹Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.

³⁰Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-áig hazatérnek, békét biztosítunk,

³¹és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni.

³²Egyszersmind elküldöm Menelaoszt, hogy nyugtasson meg benneteket.

³³Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én.”

³⁴A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: „Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének.

³⁵Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk.

³⁶Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába.

³⁷Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek.

³⁸Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én.”

³⁹

Liziász első hadjárata.

⁴⁰és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja,

⁴¹a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja.

⁴²Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.

⁴³Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta.

⁴⁴Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.

⁴⁵Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban.

⁴⁶Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas.

⁴⁷Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni.

⁴⁸Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr.

⁴⁹Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették.

⁵⁰A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.

⁵¹

Békekötés a zsidókkal.

⁵²Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot.

⁵³A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt.

⁵⁴A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: „Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének.

⁵⁵Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat.

⁵⁶Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett.

⁵⁷Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsítotok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket.

⁵⁸Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek.

⁵⁹Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én.”

⁶⁰A király levele így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak!

⁶¹Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát.

⁶²Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket.

⁶³Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék.

⁶⁴Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak.”

⁶⁵Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak.

⁶⁶Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk.

⁶⁷Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.

⁶⁸Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-áig hazatérnek, békét biztosítunk,

⁶⁹és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni.

⁷⁰Egyszersmind elküldöm Menelaoszt, hogy nyugtasson meg benneteket.

⁷¹Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én.”

⁷²A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: „Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének.

⁷³Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk.

⁷⁴Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába.

⁷⁵Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek.

⁷⁶Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én.”