Kornéliusz látomása.

¹Cezáreában élt egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai zászlóalj századosa.

²Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez.

³A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!”

⁴Ránézett és ijedten kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így válaszolt: „Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad.

⁵Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.

⁶Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van.”

⁷Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltűnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélő katonát.

⁸Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte őket Joppéba.

Péter látomása.

⁹Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni.

¹⁰Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.

¹¹Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.

¹²Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.

¹³„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” – szólalt meg egy hang.

¹⁴„Szó se lehet róla, Uram – felelte Péter –, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.”

¹⁵Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”

¹⁶Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

Kornéliusz emberei Péternél.

¹⁷Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál.

¹⁸Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon.

¹⁹Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: „Íme, három ember keres.

²⁰Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket.”

²¹Péter lement és megszólította az embereket: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?”

²²Erre azt felelték: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat.”

Péter Kornéliusznál.

²³Erre bevezette és vendégül látta őket.

²⁴Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott.

²⁵Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait.

²⁶Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki.

²⁷De Péter fölemelte. „Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok.”

²⁸Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket,

²⁹így szólt hozzájuk: „Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani.

³⁰Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?”

³¹Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.

³²Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt.

³³Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján.

Péter beszéde.

³⁴Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott.”

³⁵Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató,

³⁶mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

³⁷A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura.

³⁸Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában.

³⁹Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.

⁴⁰Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették,

⁴¹de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta,

⁴²igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után.

⁴³Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt.

Kornéliusz megkeresztelkedése.

⁴⁴A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”

⁴⁵Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.

⁴⁶A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

⁴⁷Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt:

⁴⁸„Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?”

⁴⁹Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.