Péter és János a főtanács előtt.

¹Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk.

²Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.

³Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.

⁴Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett.

⁵Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,

⁶Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak.

⁷Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?”

⁸Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének!

⁹Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,

¹⁰hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

¹¹Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.

¹²Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

¹³Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak,

¹⁴ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.

¹⁵Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt

¹⁶tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.

¹⁷De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.”

¹⁸Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

¹⁹Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?

²⁰Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”

²¹Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,

²²hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

A hívek imája.

²³Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.

²⁴Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

²⁵Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?

²⁶A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.

²⁷Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,

²⁸hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.

²⁹És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.

³⁰Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.”

³¹Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

A jeruzsálemi hívők élete.

³²A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

³³Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.

³⁴Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,

³⁵és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.

³⁶József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,

³⁷eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.

³⁸

Péter és János a főtanács előtt.

³⁹Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.

⁴⁰Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.

⁴¹Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett.

⁴²Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,

⁴³Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak.

⁴⁴Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?”

⁴⁵Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének!

⁴⁶Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,

⁴⁷hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

⁴⁸Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.

⁴⁹Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

⁵⁰Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak,

⁵¹ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.

⁵²Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt

⁵³tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.

⁵⁴De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.”

⁵⁵Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

⁵⁶Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?

⁵⁷Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”

⁵⁸Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,

⁵⁹hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

⁶⁰

A hívek imája.

⁶¹Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

⁶²Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?

⁶³A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.

⁶⁴Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,

⁶⁵hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.

⁶⁶És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.

⁶⁷Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.”

⁶⁸Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

⁶⁹

A jeruzsálemi hívők élete.

⁷⁰Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.

⁷¹Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,

⁷²és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.

⁷³József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,

⁷⁴eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.