Az istentisztelet visszaállítása.

1Amikor elérkezett a hetedik hónap, s Izrael fiai már városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt Jeruzsálemben.

2Joszadak fia, Jesua és testvérei, a papok, valamint Sealtiel fia, Zerubbábel és testvérei hozzáfogtak és fölépítették Izrael Istenének oltárát, hogy égőáldozatot mutassanak ott be, amint meg van írva Mózesnek, az Isten emberének törvényében.

3Az oltárt a régi helyén építették föl, és bár elfogta őket a föld népeitől a félelem, ott mutatták be az Úrnak az égőáldozatot, az égőáldozatot reggel és este.

4Megülték a sátoros ünnepet úgy, amint elő van írva, s mindennap bemutatták a minden napra előírt égőáldozatot.

5Az állandó égőáldozaton kívül mutattak be áldozatot az újhold napjain, az Úrnak szentelt minden ünnepen, s akkor is, ha valaki önkéntes áldozatot akart bemutatni az Úrnak.

6A hetedik hónap első napjától kezdve mutattak be az Úrnak égőáldozatot, bár az Úr templomának alapkövét még nem rakták le.

Előkészületek a templomépítéshez.

7A kőfaragóknak és a mesterembereknek pénzt adtak, a szidóniaknak és a tírusziaknak pedig élelmet, italt és olajat, hogy Libanonból szállítsanak cédrusfát a tengeren egészen Jaffáig, amint Cirusz, a perzsák királya megengedte nekik.

8Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe, az Isten házához, a második esztendő második hónapjában Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua, testvéreik maradékával, a papokkal és a levitákkal, valamint a fogságból Jeruzsálembe visszatért néppel megkezdték a munkát. A húszéves és az annál idősebb levitákra bízták az Úr háza építésének felügyeletét.

9Jesua fiai és testvérei, Kadmiel, Binnui és Hodavja, valamint Henadad fiai és a fiaikkal és testvéreikkel a levitákkal, egy emberként álltak neki, hogy az Isten házánál a munkálatokat irányítsák.

10Amikor az építők lerakták az Úr templomának alapját, előálltak – papi öltözetükben, trombitával – a papok, Aszaf fiai, a leviták meg cintányérokkal, hogy Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint dicsőítsék az Urat.

11Dicsőítő és hálaénekeket zengtek az Úrnak, „mert jó, és szeretete örökké tart Izrael iránt.” Az egész nép örömujjongásban tört ki, és magasztalták az Urat, mivel lerakták az Úr templomának alapját.

12Sok idős pap, levita és családfő, aki még saját szemével látta az első házat, hangosan zokogott, mások pedig örömujjongásban törtek ki.

13Nem lehetett megkülönböztetni az örömkiáltásokat a nép zokogásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zajongása, hogy messze földre elhallatszott.