3. A VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

Izrael helyreállításának ígérete.

¹Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:

²Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem.

³Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát – mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.

⁴Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott:

⁵Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét.

⁶Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?

⁷Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.

⁸Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái,

⁹hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.

¹⁰Ne félj hát, szolgám, Jákob, – mondja az Úr –, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjéről. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja.

¹¹Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj.

¹²Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed.

¹³Senki sincs, aki sebeddel törődnék; nincsen számodra gyógyulás.

¹⁴Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért.

¹⁵Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.

¹⁶De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tőled, zsákmánnyá teszem.

¹⁷Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törődik:

¹⁸gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből – mondja az Úr.

¹⁹Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén.

²⁰Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.

²¹Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem.

²²Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr.

²³Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.

²⁴De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.

²⁵Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg.

²⁶

3. A VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

Izrael helyreállításának ígérete.

²⁷Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem.

²⁸Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát – mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.

²⁹Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott:

³⁰Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét.

³¹Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?

³²Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.

³³Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái,

³⁴hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.

³⁵Ne félj hát, szolgám, Jákob, – mondja az Úr –, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjéről. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja.

³⁶Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj.

³⁷Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed.

³⁸Senki sincs, aki sebeddel törődnék; nincsen számodra gyógyulás.

³⁹Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért.

⁴⁰Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.

⁴¹De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tőled, zsákmánnyá teszem.

⁴²Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törődik: gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből – mondja az Úr.

⁴³Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén.

⁴⁴Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.

⁴⁵Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem.

⁴⁶Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr.

⁴⁷Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.

⁴⁸De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.

⁴⁹Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg.