Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

¹Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen;

²és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.

³Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!

⁴Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard.

⁵Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen.

⁶De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.

⁷Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.

⁸Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.

⁹Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.

¹⁰„Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába.” Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig.

¹¹Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!

¹²Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.

¹³Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.

¹⁴Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.

¹⁵Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.

¹⁶Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.

¹⁷Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket.

¹⁸Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.

¹⁹Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

²⁰Nem mérhető hozzájuk „Jákob osztályrésze”; mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A „Seregek Ura” a neve.

²¹Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel.

²²Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.

²³Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.

²⁴Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.

²⁵De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek – mondja az Úr.

²⁶Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye – mondja az Úr –, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.

Közel van Babilon pusztulása

²⁷Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre – mondja az Úr.

²⁸Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát.

²⁹Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Média királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.

³⁰Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.

³¹Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.

³²Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,

³³és elfoglalták az átkelőhelyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.

Az Úr bosszúja

³⁴Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.

³⁵Megevett, lenyelt Nebukadnezár, Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.

³⁶A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! – mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! – mondja Jeruzsálem.

³⁷Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.

³⁸Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.

³⁹Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.

⁴⁰Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha – mondja az Úr.

Siratóének Babilonról

⁴¹Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.

⁴²Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt?

⁴³Feltámadt a tenger Babilon ellen, hullámainak özöne elborította.

Az Úr megbünteti a bálványokat

⁴⁴Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.

⁴⁵Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai.

⁴⁶Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől!

⁴⁷De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.

⁴⁸Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.

⁴⁹Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói – mondja az Úr.

⁵⁰A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.

⁵¹Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!

⁵²Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.

⁵³De lám, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.

⁵⁴Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói – mondja az Úr.

⁵⁵Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?

⁵⁶Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.

⁵⁷Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.

Babilont földig rombolják

⁵⁸Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.

Az Eufráteszbe vetett prófétai szózat.

⁵⁹Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.

⁶⁰Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.

⁶¹Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.

⁶²Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.

⁶³Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.”

⁶⁴Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe

⁶⁵ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!” Eddig tartanak Jeremiás szavai.

⁶⁶

Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

⁶⁷és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.

⁶⁸Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!

⁶⁹Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard.

⁷⁰Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.

⁷¹Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.

⁷²Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.

⁷³Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.

⁷⁴„Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába.” Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig.

⁷⁵Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!

⁷⁶Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.

⁷⁷Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.

⁷⁸Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.

⁷⁹Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.

⁸⁰Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.

⁸¹Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket.

⁸²Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.

⁸³Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.

⁸⁴Nem mérhető hozzájuk „Jákob osztályrésze”; mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A „Seregek Ura” a neve.

⁸⁵

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

⁸⁶Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.

⁸⁷Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.

⁸⁸Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.

⁸⁹De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek – mondja az Úr.

⁹⁰Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye – mondja az Úr –, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.

⁹¹Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre – mondja az Úr.

⁹²

Közel van Babilon pusztulása

⁹³Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Média királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.

⁹⁴Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.

⁹⁵Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.

⁹⁶Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,

⁹⁷és elfoglalták az átkelőhelyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.

⁹⁸Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.

⁹⁹

Az Úr bosszúja

¹⁰⁰A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! – mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! – mondja Jeruzsálem.

¹⁰¹Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.

¹⁰²Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.

¹⁰³Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.

¹⁰⁴Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha – mondja az Úr.

¹⁰⁵Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.

¹⁰⁶

Siratóének Babilonról

¹⁰⁷Feltámadt a tenger Babilon ellen, hullámainak özöne elborította.

¹⁰⁸Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.

¹⁰⁹

Az Úr megbünteti a bálványokat

¹¹⁰Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől!

¹¹¹De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.

¹¹²Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.

¹¹³Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói – mondja az Úr.

¹¹⁴A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.

¹¹⁵Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!

¹¹⁶Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.

¹¹⁷De lám, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.

¹¹⁸Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói – mondja az Úr.

¹¹⁹Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?

¹²⁰Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.

¹²¹Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.

¹²²Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.

¹²³

Babilont földig rombolják

¹²⁴

Az Eufráteszbe vetett prófétai szózat.

¹²⁵Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.

¹²⁶Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.

¹²⁷Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.”

¹²⁸Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe

¹²⁹ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!” Eddig tartanak Jeremiás szavai.