Jézus elfogatása.

¹Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival.

²Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.

³Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.

⁴Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?”

⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.

⁶Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak.

⁷Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték.

⁸Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.”

⁹Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”

¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.

¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kaifás előtt.

¹²A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték.

¹³Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap,

¹⁴ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért.”

¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,

¹⁶Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert.

¹⁷A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte Pétertől: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” „Nem vagyok” – felelte.

¹⁸A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.

¹⁹A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust.

²⁰Jézus ezt felelte neki: „Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.

²¹Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam.”

²²E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: „Így felelsz-e a főpapnak?”

²³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?”

²⁴Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz.

²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” De tagadta: „Nem vagyok.”

²⁶A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „De hisz ott láttalak vele a kertben.”

²⁷Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus előtt.

²⁸Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.

²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?”

³⁰„Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.”

³¹Pilátus szabadkozott: „Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”

³²Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

³³Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

³⁴Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?”

³⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?”

³⁶Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.”

³⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

³⁸Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek.

³⁹De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?”

⁴⁰Erre újra kiabálni kezdtek: „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

⁴¹

Jézus elfogatása.

⁴²Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.

⁴³Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.

⁴⁴Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?”

⁴⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.

⁴⁶Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak.

⁴⁷Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték.

⁴⁸Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.”

⁴⁹Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”

⁵⁰Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.

⁵¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

⁵²

Jézus Annás és Kaifás előtt.

⁵³Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap,

⁵⁴ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért.”

⁵⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,

⁵⁶Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert.

⁵⁷A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte Pétertől: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” „Nem vagyok” – felelte.

⁵⁸A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.

⁵⁹A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust.

⁶⁰Jézus ezt felelte neki: „Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.

⁶¹Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam.”

⁶²E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: „Így felelsz-e a főpapnak?”

⁶³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?”

⁶⁴Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz.

⁶⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” De tagadta: „Nem vagyok.”

⁶⁶A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „De hisz ott láttalak vele a kertben.”

⁶⁷Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

⁶⁸

Jézus Pilátus előtt.

⁶⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?”

⁷⁰„Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.”

⁷¹Pilátus szabadkozott: „Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”

⁷²Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

⁷³Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

⁷⁴Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?”

⁷⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?”

⁷⁶Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.”

⁷⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

⁷⁸Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek.

⁷⁹De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?”

⁸⁰Erre újra kiabálni kezdtek: „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.