109 (108). ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR
1(A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
2hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
3a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
4Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
5A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
6„Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
7Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
8Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
9fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
10Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
11Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
12Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
13Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
14Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
15lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!”
16Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
17Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
18Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
19Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
20Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
21Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
22Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
23Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
24Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
25Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
26Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
27Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
28Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
29Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
30Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
31Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
32109 (108). ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR
(A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
33hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
34a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
35Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
36A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
37„Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
38Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
39Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
40fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
41Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
42Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
43Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
44Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
45Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
46lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!”
47Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
48Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
49Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
50Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
51Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
52Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
53Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
54Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
55Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
56Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
57Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
58Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
59Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
60Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
61Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
62Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.