143 (142). ZSOLTÁR. ALÁZATOS KÉRÉS
1(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
2Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
3Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
4A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
5Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
6Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
7Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
8Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
9Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
10Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
11nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
12Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.