146 (145). ZSOLTÁR. A SEGÍTŐ ISTEN

¹(Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat!

²Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok.

³Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!

⁴Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve.

⁵Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét,

⁶aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké,

⁷az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat,

⁸az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat,

⁹az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.

147 (146–147). ZSOLTÁR

¹⁰Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!