90 (89). ZSOLTÁR. AZ EMBER MULANDÓSÁGA
1(Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
2mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
3Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!”
4Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
5Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
6reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
7Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
8A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
9Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
10Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
11Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
12Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
13Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
14üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
15Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
16Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
17Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!
1890 (89). ZSOLTÁR. AZ EMBER MULANDÓSÁGA
(Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
19mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
20Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!”
21Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
22Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
23reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
24Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
25A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
26Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
27Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
28Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
29Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
30Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
31üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
32Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
33Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
34Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!