Az asszonyok a sírnál.

Jézus föltámadása és mennybemenetele

1A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

2A követ a sírtól elhengerítve találták.

3Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

4Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük.

5Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt?

6Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:

7az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.”

8Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.

9Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek.

10Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.

11De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.

12Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

Az emmauszi tanítványok.

13Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik.

14Közben beszélgettek mindarról, ami történt.

15Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.

16De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.

17Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak.

18Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”

19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.

20Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették.

21Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.

22Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.

23Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.

24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.”

25Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!

26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

27Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.

28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.

29De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.

30Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.

31Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.

32„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”

33Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.

34Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.”

35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

36Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

37Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak.

38De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?

39Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.”

40E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.

41De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?”

42Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet).

43Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).

Búcsúbeszéd.

44Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.”

45Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

46Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.

47Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.

48Ti tanúi vagytok ezeknek.

49Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

Jézus mennybemenetele.

50Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket.

51Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

52Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

53Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)