Pál beszéde

¹„Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek tárok.”

²Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek.

³Ő pedig így szólt: „Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan.

⁴Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket.

⁵Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.

⁶Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből.

⁷Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: »Saul, Saul miért üldözöl engem?«

⁸Én pedig így feleltem: »Uram, ki vagy?« Ő azt válaszolta: »Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.«

⁹Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt.

¹⁰Erre én megkérdeztem: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig azt mondta nekem: »Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.«

¹¹Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.

¹²Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,

¹³felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: »Saul testvér, láss!« Abban a pillanatban megláttam őt.

¹⁴Ő pedig így folytatta: »Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.

¹⁵Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.

¹⁶Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!«

¹⁷Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, lelki elragadtatásba estem.

¹⁸Láttam őt, s ő azt mondta nekem: »Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúságtételedet!«

¹⁹Erre megkérdeztem: »Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam, és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket.

²⁰Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem gyilkosainak ruháját.«

²¹De ő azt mondta nekem: »Menj el, mert én elküldlek téged messzire, a pogányok közé.«”

Pál és a római ezredes

²²Amíg ezeket elmondta, hallgatták őt, de ekkor hangosan kiáltozni kezdtek: „Veszítsd el az ilyen embert a földről, nem élhet tovább!”

²³Mivel egyre csak lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegőbe,

²⁴az ezredes megparancsolta, hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy miért kiabálnak úgy ellene.

²⁵Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: „Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielőtt elítélték volna?”

²⁶A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: „Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.”

²⁷Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: „Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?” Ő azt felelte: „Igen.”

²⁸Az ezredes erre azt mondta: „Én sok pénzért jutottam ehhez a polgársághoz.” Mire Pál azt mondta: „Én pedig abban születtem.”

²⁹Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette őt.

Pál a főtanács előtt

³⁰Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.