1Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa:
– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!

2Ő ezt mondta nekik:
– Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod!

3Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta!

4És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek! És ne állíts minket próbatétel elé!”

5Azután így szólt hozzájuk:
– Tegyük fel, valamelyikteknek van egy barátja, és eljön hozzá éjnek évadján, és ezt mondja neki: „Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

6mert útról érkezett egy barátom, és nincs, amit elébe tegyek” –,

7és így válaszolna belülről: „Ne zaklass engem! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak. Nem kelhetek fel, hogy kenyeret adjak neked.”

8Mondom nektek, ha nem kel fel, és nem ad neki a barátságukra való tekintettel, az arcátlansága miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.

9Ezért mondom nektek: kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak majd nektek.

10Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak.

11Van köztetek olyan apa, aki a fiának kígyót ad, amikor halat kér tőle,

12vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?

13Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó dolgokat adni, mennyivel inkább meg fogja adni mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

14Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.

15Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.

16Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle.

17Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad.

18Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat?

19Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok.

20Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa.

21Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van.

22Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.

23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.

24Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.”

25Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja.

26Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.

27Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!

28De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!

29Amikor pedig egyre nagyobb tömeg sereglett hozzá, így kezdett beszélni:
– Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.

31Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!

32A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!

33Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy véka alá tegye, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.

34Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét.

35Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

36Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás rád ragyog.

37Beszéd közben egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Bement, és asztalhoz telepedett.

38A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy evés előtt nem végezte el a kézmosást.

39Az Úr azonban ezt mondta neki:
– Ti, farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok harácsolással és gonoszsággal.

40Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?

41Inkább adjátok oda alamizsnául, ami a tálban van, és minden tiszta lesz nektek!

42De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Isten szeretetét! Ezeket kellene gyakorolni, s amazokat sem elhanyagolni!

43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a fő helyet a zsinagógában, és azt, amikor a tereken köszöntenek benneteket!

44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak rajtuk!

45Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki:
– Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.

46De ő így válaszolt:
– Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre nyomasztó terheket raktok, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket.

47Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg.

48Így arról tesztek tanúságot, hogy helyeslitek atyáitok tetteit. Ők öltek, ti pedig építkeztek.

49Ezért mondta Isten bölcsessége is: „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat. Közülük némelyeket megölnek és üldöznek”,

50hogy számon kérjék ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,

51Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a szentély között pusztult el. Bizony, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.

52Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát, de ti nem mentek be, akik pedig be akartak menni, azokat nem engedtétek.

53Amikor kiment onnét, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni kezdték, és mindenféléről faggatták,

54csak azt lesve, hogy beszédében valami csapdát találjanak neki.

4Lásd Mt 6,13.