¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak,

²és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”

³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt.

⁴János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!”

⁵Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.

⁶Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne.

⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki.

⁸Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

⁹A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését.

¹⁰Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost.

¹¹Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának.

¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.

¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból.

¹⁴Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.

¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!

¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!

¹⁷– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
–

¹⁸Hozzátok ide nekem! – mondta.

¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.

²⁰Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral.

²¹Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.

²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot.

²³Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt.

²⁵A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva.

²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.

²⁷De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!

²⁸Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!

²⁹Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé.

³⁰De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!

³¹Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél.

³³A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!

³⁴Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek.

³⁵Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget,

³⁶és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.