ApCsel 22,3-16 (Szent István Társulati Biblia)
„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották. Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? – Állj fel, és menj Damaszkuszba – felelte az Úr –, ott majd megmondják neked, mit kell tenned. Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba. Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak, fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát. Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót. Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál. És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
Ugrás a hivatkozott fejezethezCsel 22,3-16 (Káldi-Neovulgáta)
Ő pedig így szólt: »Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan. Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből. Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: ‘Saul, Saul miért üldözöl engem?’ Én pedig így feleltem: ‘Uram, ki vagy?’ Ő azt válaszolta: ‘Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.’ Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. Erre én megkérdeztem: ‘Mit tegyek, Uram?’ Az Úr pedig azt mondta nekem: ‘Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.’ Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: ‘Saul testvér, láss!’ Abban a pillanatban megláttam őt. Ő pedig így folytatta: ‘Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!’
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
– Zsidó ember vagyok – mondta –, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábánál. Az atyák Törvényének szigora szerint nyertem oktatást, s a Törvény buzgó követője voltam, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok. Ezt az „utat” pedig halálra üldöztem. Megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, s úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. Történt azonban, hogy útközben, amikor közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen nagy világosság ragyogott köröskörül az égből. Földre rogytam, és hangot hallottam, amely így szólt hozzám: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.” Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak a hangját, aki velem beszélt. Erre ezt mondtam: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.” Mivel azonban a ragyogó fény miatt nem láttam, kísérőim kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. Egy bizonyos Ananiás nevű, a Törvény szerint élő, jámbor férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, fölkeresett, és mellém állva ezt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt. Ő pedig ezt mondta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, halld az ő hangját. Az ő tanúja leszel minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. Most pedig miért késlekedsz? Kelj föl, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett. Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba. Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét.
Ugrás a hivatkozott fejezethez