ApCsel 22,3-16 (Szent István Társulati Biblia)
3„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian.
4Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg, és vetettem börtönbe.
5Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek.
6Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.
7A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
8Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.
9Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.
10Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? – Állj fel, és menj Damaszkuszba – felelte az Úr –, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.
11Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba.
12Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak,
13fölkeresett, megállt mellettem, s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát.
14Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.
15Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál.
16És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Káldi-Neovulgáta)
3Ő pedig így szólt: „Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan.
4Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket.
5Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
6Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből.
7Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: »Saul, Saul miért üldözöl engem?«
8Én pedig így feleltem: »Uram, ki vagy?« Ő azt válaszolta: »Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.«
9Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt.
10Erre én megkérdeztem: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig azt mondta nekem: »Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.«
11Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.
12Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,
13felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: »Saul testvér, láss!« Abban a pillanatban megláttam őt.
14Ő pedig így folytatta: »Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.
15Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
16Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!«
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
3Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian.
4Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe.
5Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett.
6Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül.
7A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották.
10Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.
11Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba.
12Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak,
13fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból!
14S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad.
15Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál.
16Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét.
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
3– Zsidó ember vagyok – mondta –, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábánál. Az atyák Törvényének szigora szerint nyertem oktatást, s a Törvény buzgó követője voltam, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
4Ezt az „utat” pedig halálra üldöztem. Megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket.
5Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, s úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
6Történt azonban, hogy útközben, amikor közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen nagy világosság ragyogott köröskörül az égből.
7Földre rogytam, és hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
7„Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
8Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.”
9Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak a hangját, aki velem beszélt.
10Erre ezt mondtam: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.”
11Mivel azonban a ragyogó fény miatt nem láttam, kísérőim kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.
12Egy bizonyos Ananiás nevű, a Törvény szerint élő, jámbor férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,
13fölkeresett, és mellém állva ezt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt.
14Ő pedig ezt mondta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, halld az ő hangját.
15Az ő tanúja leszel minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
16Most pedig miért késlekedsz? Kelj föl, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 22,3-16 (Káldi Biblia)
3És mondá: Én zsidó férfiú vagyok, Cilícia Tarzusában születtem, de e városban neveltettem föl, Gamáliel lábainál taníttattam az atyai törvény igazsága szerint, buzgó követője lévén a törvénynek, valamint ma ti is mindnyájan vagytok.
4Én ez utat halálig üldöztem, megkötözvén és őrizet alá adván férfiakat és asszonyokat;
5mint a papifejedelem bizonyságot tesz nekem mind a vénekkel együtt, kiktől leveleket is vévén, Damaskusba menék az atyafiakhoz, hogy onnan kötözve hozzam őket Jerusalembe megbüntetés végett.
6Lőn pedig, midőn mentem, és Damaskushoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság vőn engem körűl az égből.
7És leesvén a földre, szózatot hallék, mely mondá nekem: Saul, Saul! miért üldözesz engem?
8Én pedig felelék: Ki vagy? Uram! És mondá nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, kit te üldözesz.
9És a kik velem valának, a világosságot láták ugyan, de annak szavát, ki velem szólott, nem hallák.
10És mondám: Mit cselekedjen? Uram! Az Úr pedig mondá nekem: Fölkelvén, menj Damaskusba, és ott megmondatik neked mindaz, mit cselekedned kell.
11És mivel nem láttam ama világosság fénye miatt, kézenfogva vezettetvén útitársaimtól, Damaskusba jövék.
12Ananiás pedig, egy törvény szerinti istenfélő ember, kinek bizonysága vagyon minden ottlakó zsidóktól,
13hozzám jövén, és mellém állván, mondá nekem: Saul, atyámfia! láss. És én meglátám őt azon órában.
14Ő pedig mondá: A mi atyáink Istene eleve elrendelt téged, hogy megtudjad az ő akaratját, és lássad amaz igazat, és szózatot hallj az ő szájából;
15mert tanúja leszesz minden ember előtt azokról, a miket láttál és hallottál.
16És most mit késel? Kelj föl kereszteltessél meg, és mosd le bűneidet, segitségűl híván az ő nevét.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
