Jn 13,1-15 (Szent István Társulati Biblia)
1Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.
2Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el.
3Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza.
4Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte.
5Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.
6Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!”
7Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
8Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.”
9Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter.
10De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
11Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
12Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek?
13Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 13,1-15 (Káldi-Neovulgáta)
1A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.
2A vacsora alkalmával, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt,
3Jézus – tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy –
4fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit. Fogott egy kendőt és magára kötötte.
5Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.
6Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”
7Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.”
8Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz osztályrészed velem.”
9Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!”
10Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
11Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”
12Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek?
13Ti úgy hívtok engem: »Mester« és »Úr«, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 13,1-15 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét.
2A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt.
3Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy,
4fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte.
5Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.
6Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”
7Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
8Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.”
9„Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.”
10Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
11Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”
12Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült.
13Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok.
14Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát.
15Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 13,1-15 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket,
2a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
3Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza:
4felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát,
5aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
6Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
6– Uram, te mosod meg az én lábamat?
7Jézus így válaszolt neki:
7– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
8Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
8– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
9Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
10Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
11Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
12Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
12– Értitek, mit tettem veletek?
13Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 13,1-15 (Káldi Biblia)
1A húsvét ünnepe előtt tudván Jézus, hogy eljött órája, hogy e világból az Atyához menjen, mivel szerette övéit, kik e világon valának, mindvégig szerette őket.
2És a vacsora véghezmenvén, midőn az ördög Júdásnak, az iskarioti Simon fiának szivét már megvesztegette, hogy ez elárúlja őt,
3tudván, hogy mindent kezébe adott neki az Atya, és hogy az Istentől jött ki, és az Istenhez megyen,
4fölkele a vacsorától, és letevé az ő ruháit, és vévén a kendőt, átövezé magát.
5Azután vizet önte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, melylyel átövezve vala.
6Jöve tehát Simon Péterhez. És mondá neki Péter: Uram! te mosod-e az én lábaimat?
7Felelvén Jézus, mondá neki: A mit én cselekszem, te most nem érted; megérted pedig ezután.
8Mondá neki Péter: Nekem soha nem mosod lábaimat. Felelé neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lesz úgy részed énvelem.
9Mondá neki Simon Péter: Uram! hát nem csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is.
10Mondá neki Jézus: A ki meg van mosva, nincs szüksége, hanem csak hogy lábait mossa meg, és tiszta egészen. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11Mert tudta, ki az, ki őt elárulja; azért mondá: Nem vagytok tiszták mindnyájan.
12Minekutána tehát megmosta lábaikat, és ruháit fölvette, ismét leülvén, mondá nekik: Tudjátok-e, mit cselekedtem veletek?
13Ti engem mesternek és úrnak híttok, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az Úr és mester, megmostam lábaitokat, ti is tartoztok egyik a másika lábait megmosni.
15Mert példát adtam nektek, hogy a mint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
