Jn 16-28 (Szent István Társulati Biblia)
1Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok.
2Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.
3Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.
4Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.
5Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy?
6Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam.
7De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
9A bűnről, amiért nem hittek bennem.
10Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
11Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.
13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.
14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
16Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok.”
17A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?”
18Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.”
19Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok?
20Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.
21Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.
22Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.
23Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.
24Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
25Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.
26Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,
27mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.
28Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 16-28 (Káldi-Neovulgáta)
1Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok.
2Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.
3Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
4Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.
5Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: »Hová mégy?«
6Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket.
7De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről:
9vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem;
10az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.
12Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni.
13Amikor azonban eljön az igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja el, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek.
14Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit hírül ad nektek.
15Mindaz, ami az Atyáé, az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, és kijelenti azt nektek.
16Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.”
17Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«, és: »Az Atyához megyek«?”
18Aztán megjegyezték: „Mi az, amit mond: »egy kis idő«? Nem értjük, mit beszél!”
19Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«?
20Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.
21Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.
23S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem.
23Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
25Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
26Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek,
27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.
28Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 16-28 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.
3Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.
4Azért mondtam ezeket, hogy mikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.
5Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Közületek senki sem kérdi tőlem: hová mégy?
6de mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket.
7Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok.
8Amikor eljön, akkor majd meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
9A bűnről: mert nem hittek bennem.
10Az igazságról: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem.
11Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.
12Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek.
13De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek.
14Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
15Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
16Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).”
17A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?”
18Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél.”
19Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem?
20Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
21Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
22Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek.
23Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.
24Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
25Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
26Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek.
27Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
28Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 16-28 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2A zsinagógákból kizárnak majd titeket. Igen, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot tesz.
3Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
4Én pedig azért mondtam ezt nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek.
4Azért nem mondtam ezt nektek kezdettől fogva, mert veletek voltam.
5Most visszatérek Ahhoz, aki küldött engem, mégsem kérdezi tőlem közületek senki: „Hová térsz vissza?”
6Mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket.
7Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Pártfogó, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8És amikor eljön, megcáfolja a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében.
9A bűn az, hogy nem hisznek bennem;
10az igazság, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11az ítélet pedig, hogy e világ Fejedelme elítéltetett.
12Még sok mindent kell nektek mondanom, de most nem tudjátok elviselni.
13Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő ugyanis nem magától szól, hanem arról fog szólni, amiket majd hall, és eljövendő dolgokat közöl majd veletek.
14Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt közli veletek.
15Mindaz, ami az Atyáé, az az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt közli majd veletek.
16Egy kis idő még, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem.
17Akkor tanítványai közül néhányan ezt mondták egymásnak:
17– Mit is mond nekünk? „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?” És ez mit jelent: „Visszatérek az Atyához?”
18Így szóltak tehát egymáshoz:
18– Mi ez a „kis idő”? Nem tudjuk, miről beszél.
19Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik:
19– Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?”
20Bizony, bizony, mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örvendezik; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.
23Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok! Így örömötök teljes lesz.
25Ezeket hasonlatokban mondtam nektek, de eljön az óra, amikor többé már nem hasonlatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.
26Azon a napon majd az én nevemben kértek. Ennek ellenére nem mondom nektek, hogy én majd közbenjárok az Atyánál értetek,
27ugyanis maga az Atya szeret benneteket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy Istentől jöttem.
28Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba. Most elhagyom a világot, és ismét az Atyához megyek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 16-28 (Káldi Biblia)
1Ezeket szólottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2A zsinagógákból kizárnak titeket; sőt eljön az óra, hogy mindaz, ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.
3És ezeket cselekszik nektek, mert nem ismerik az Atyát, sem engemet.
4De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljön az óra, azokról megemlékezzetek, hogy én megmondottam nektek.
5Ezeket pedig nektek kezdetben nem mondottam, mivelhogy veletek valék. De most immár ahhoz megyek, ki engem küldött; és senki közőletek nem kérdi tőlem: Hová mégy?
6hanem mivel ezeket szólottam nektek, szomorúság tölti be szíveteket.
7De én igazságot mondok nektek: Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jő hozzátok.
8Ki mikor eljövend, megfeddi e világot a bűnről, az igazságról és az itéletről:
9a bűnről ugyan, mert nem hittek énbennem;
10az igazságról pedig, mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem;
11az itéletről pedig, mert e világ fejedelme már megitéltetett.
12Még sokat kellene nektek mondanom, de most el nem viselhetitek.
13Mikor pedig eljön amaz igazságnak Lelke, megtanít titeket minden igazságra; mert nem szól ő magától, hanem a miket hall, azokat mondja, és a jövendőket hirdeti nektek.
14Ő engem megdicsőít; mert enyémből veszi, és hirdeti nektek.
15Minden, a mi Atyámé, enyém; azért mondottam: hogy enyémből veszi, és hirdeti nektek.
16Egykevéssé, és már nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem; mert az Atyához megyek.
17Mondák azért az ő tanítványai közől egymásnak: Mi ez, a mit nekünk mond: Egykevéssé, és nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem; és mert az Atyához megyek?
18Mondák azért: Mi ez, a mit mond: Egykevéssé? Nem tudjuk, mit beszél.
19Észrevevé pedig Jézus, hogy kérdeni akarják őt, és mondá nekik: E felől tudakozódtok egymás között, hogy mondottam: Egykevéssé, és nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem?
20Bizony, bizony mondom nektek: hogy ti majd könyeztek és sírtok, a világ pedig örűlni fog; ti megszomorodtok, de a ti szomorúságtok örömre fordúl.
21Az asszony midőn szűl, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája; miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékezik szorongatásáról örömében, hogy ember született e világra.
22Nektek is most ugyan szomorúságtok vagyon, de ismét meglátlak titeket, és örvendeni fog szivetek, és örömetek senki sem veszi el tőletek.
23És az napon semmit sem kérdetek éntőlem. Bizony, bizony mondom nektek: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen.
25Ezeket példabeszédekben mondottam nektek; de eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyiltan beszélek nektek az Atyáról.
26Az napon kértek majd az én nevemben; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek;
27mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28Kijöttem az Atyától, és e világra jöttem; ismét elhagyom e világot, és az Atyához megyek.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
