Lk 24,13-35 (Szent István Társulati Biblia)
13Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
14Az eseményekről beszélgettek.
15Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16De szemük képtelen volt felismerni.
17Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.
18Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.”
19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.
20Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.
21Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
22Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,
23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.
24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”
25Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.
26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt.
30Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, s odanyújtotta nekik.
31Ekkor megnyílt a szemük, s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
32„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton, és kifejtette az Írásokat?”
33Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.
34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 24,13-35 (Káldi-Neovulgáta)
13Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16De a látásukat valami akadályozta, hogy fel ne ismerjék őt.
17Megszólította őket: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Ők szomorúan megálltak.
18Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?”
19Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20Hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23és mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.”
25Erre ő azt mondta nekik: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
27És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, megmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
28Mikor odaértek a faluhoz, ahová tartottak, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon.
30Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és feltárta előttünk az Írásokat?”
33Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.
34Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”
35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 24,13-35 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
13Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik.
14Közben beszélgettek mindarról, ami történt.
15Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.
16De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.
17Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak.
18Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették.
21Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.
22Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.
23Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.
24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.”
25Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!
26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
27Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.
28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.
29De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.
30Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.
31Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
32„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”
33Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.
34Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.”
35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 24,13-35 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
13Íme, tanítványai közül ketten még aznap egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra feküdt.
14A történtekről beszélgettek.
15Aztán miközben így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment.
16Látásukat azonban valami akadályozta. Nem ismerték fel.
17Ő pedig így szólt hozzájuk:
17– Miről beszélgettek egymással útközben?
17Erre szomorúan megálltak.
18Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki:
18– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.
19Mi? – kérdezte tőlük. Azok így válaszoltak neki:
19– Az, ami a Názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt.
20Hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre.
21Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik hajnalban a sírnál jártak,
23és nem találták ott a testét. Visszatérve azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él.
24El is mentek néhányan a mieink közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték. Őt azonban nem látták.
25Akkor így szólt hozzájuk:
25– Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
26Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?
27És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.
28Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29De azok erősködtek, és kérték:
29– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
29Betért hát, hogy velük maradjon.
30Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
31Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
32Ekkor így szóltak egymáshoz:
32– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
33Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.
34Azok ezt mondták:
34– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 24,13-35 (Káldi Biblia)
13És íme ketten közőlük aznapon menének egy Emmaus nevű helységbe, mely hatvan futamatnyi távolságra vala Jerusalemtől.
14És ők beszélgetének egymással mindazokról, a mik történtek vala.
15És lőn, mikor szót váltottak és kérdezkedtek egymás között, önmaga Jézus oda érkezvén, velök méne.
16Az ő szemeik pedig tartóztatva valának, hogy meg ne ismerjék őt.
17És mondá nekik: Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben, és szomorúak vagytok?
18És felelvén egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá neki: Te vagy-e egyedűl jövevény Jerusalemben, ki nem tudtad meg, a mik abban történtek e napokban?
19Kiktől ő kérdé: Micsodák? És felelének: A názáreti Jézus felől, ki próféta férfiú volt, hatalmas a cselekedetben és beszédben Isten és az egész nép előtt;
20és mimódon adták őt a főpapok és a mi fejedelmeink halálos itéletre, és megfeszítették őt.
21Mi pedig reménylők, hogy ő megváltja Izraelt. És most mindezek után harmadnapja ma, hogy ezek történtek.
22De némely közőlünk való asszonyok is rémitének minket, kik viradat előtt a sírnál voltak,
23és nem találván az ő testét, visszajöttek, mondván: hogy ők angyalok jelenését is látták, kik őt élni mondják.
24És némelyek közőlünk a sírhoz mentek, és úgy találták, a mint az asszonyok mondották, őt magát pedig nem találták.
25Erre ő mondá nekik: Oh balgatagok és késedelmes szivűek mindazok elhivésére, miket a próféták szólottak.
26Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté nekik mind, a mik az irásokban felőle szóltanak.
28És elérkezének a helységhez, a hova mennek vala, és ő tovább látszék tartani.
29De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök.
30És lőn, mikor letelepedett velök, vevé a kenyeret és megáldá, és megszegé, és nekik nyujtá.
31És megnyílának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnék szemeik elől.
32És mondák egymásnak: Nemde szivünk gerjedez vala bennünk, midőn szólott az úton, és megfejtette nekünk az irásokat.
33És fölkelvén azon órában visszatérének Jerusalembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, kik velök valának,
34mondván: hogy valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.
35És ők is elbeszélék, a mik az úton történtek vala, és mint ismerték meg őt a kenyérszegésben.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
