Lk 5,1-11 (Szent István Társulati Biblia)
1Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát.
2Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták.
3Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
4Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!”
5„Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” – válaszolta Simon –,
6és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
7Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
8Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”
9Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.
10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
11Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 5,1-11 (Káldi-Neovulgáta)
1Történt pedig, amikor Jézus a Genezáreti-tó mellett állt, hogy a tömeg özönlött hozzá Isten igéjét hallgatni.
2Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat.
3Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!”
5Simon ezt felelte neki: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.”
6És miután ezt megtették, a halaknak olyan nagy sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
7Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót úgy, hogy csaknem elmerültek.
8Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”
9A nagy halfogás miatt ugyanis, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak;
10hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.”
11Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 5,1-11 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa.
2Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.
3Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.
4Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.”
5„Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.”
6Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.
7Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.
8Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”
9A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,
10köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
11Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 5,1-11 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét.
2Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták.
3Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot.
4Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
4– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
5Simon így felelt:
5– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
6Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.
7Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek.
8Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
8– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
9Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál.
10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
10– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
11Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 5,1-11 (Káldi Biblia)
1Lőn pedig, midőn a sereg rája tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, és ő a Genezaret tava mellett áll vala,
2láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák vala a hállókat.
3Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanítá a hajócskából a sereget.
4A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és ereszszétek meg hállóitokat a halfogásra.
5És felelvén Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hállót.
6És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hállójok.
7És intének társaiknak, kik a másik hajóban valának, hogy jőjenek segítségökre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerűltenek.
8Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borúla, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!
9Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala;
10hasonlóképen Jakabot is és Jánost, Zebedeus fiait, kik Simon társai valának. És mondá Jézus Simonnak: Ne félj, mostantól már embereket fogsz.
11És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenöket elhagyván, követék őt.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
