Lk 7,36-50 (Szent István Társulati Biblia)
36Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.
38Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
39Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.”
40Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!”
41„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?”
43„Úgy gondolom, az, akinek többet elengedett” – felelte Simon. „Helyesen feleltél” – mondta neki.
44Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.
45Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
46Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.
47Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.”
48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.”
49A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,36-50 (Káldi-Neovulgáta)
36Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben.
38Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, és elkezdte könnyeivel öntözni a lábait. Majd megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.
39Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, hogy bűnös.”
40Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!”
41„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
42Mivel nem volt miből megadniuk, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?”
43Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.”
44Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra. Ez a könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg.
45Csókot sem adtál nekem, ez meg, amióta bejöttem, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
46Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat.
47Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.”
48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”
49Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged; menj békével.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,36-50 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
36Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,
38sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.
39Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: „Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony.”
40Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester”– felelte az.
41„Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
42Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?”
43„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, válaszolta.
44Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.
45Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat.
46Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.
47Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.”
48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”
49Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,36-50 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
36Egy farizeus arra kérte, hogy egyék nála. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37Íme egy bűnös asszony, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában. Illatos olajat hozott alabástromedényben.
38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg. Csókolgatta a lábát, és megkente illatos olajjal.
39Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki érinti. Tudná, hogy bűnös.”
40Jézus így szólt hozzá:
40– Simon, mondanék neked valamit.
40– Mester, beszélj! – válaszolta.
41Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42Mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek elengedte a tartozását. Vajon melyikük szereti őt jobban?
43Simon így válaszolt:
43– Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.
43– Helyesen ítéltél – válaszolta.
44És az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak:
44– Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba. Lábamra nem adtál vizet, ő pedig a könnyeivel öntözte lábam, és hajával törölte meg.
45Nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, egyre csókolgatja a lábam.
46Nem kented meg olajjal a fejem, ő pedig illatos olajjal kente meg a lábam.
47Ezért azt mondom neked: sok bűne – akármennyi lett légyen – bocsánatot nyert. Ez abból is látszik, hogy mekkora szeretetet mutatott. Akinek keveset bocsátanak meg, kevés szeretetet mutat.
48Az asszonynak pedig ezt mondta:
48– Bűneid bocsánatot nyertek.
49Az asztalnál ülők erre mondogatni kezdték egymás között:
49– Kicsoda ez, hogy megbocsátja a bűnöket is?
50Ő pedig így szólt az asszonyhoz:
50– Hited megmentett téged. Menj békével!
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,36-50 (Káldi Biblia)
36Azután egy a farizeusok közől kéré őt, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, letelepedék.
37És íme egy asszony, ki bűnös vala a városban, a mint megértette, hogy letelepedett a farizeus házában, kenetet hoza alabastromedényben,
38és megállván hátúl az ő lábainál, könyhullatással kezdé áztatni lábait, és fejének hajával törlé és csókolgatá lábait, és a kenettel megkené.
39Látván pedig ezt a farizeus, ki őt hítta vala, szóla magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná bizonynyal, kicsoda és minő asszony az, ki őt illeti, hogy bűnös.
40És felelvén Jézus, mondá neki: Simon! valami mondanivalóm van neked. Az pedig mondá: Mester! szólj.
41Két adósa vala egy hitelezőnek. Egyik ötszáz tízessel tartozott, a másik ötvennel.
42Nem lévén azoknak honnét megadni, elengedé mind a kettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?
43Felelvén Simon, mondá: Úgy vélem az, kinek többet engedett el. Ő pedig mondá neki: Igazán itéltél.
44És az asszonyhoz fordúlván, mondá Simonnak: Látod ezen asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál: ez pedig könyhullatással áztatta lábaimat, és hajával törlötte meg.
45Csókot nekem nem adtál: ez pedig mióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
46Olajjal nem kented meg fejemet: ez pedig kenettel kente meg lábaimat.
47Azért mondom neked: Megbocsáttatnak neki sok bűnei, mert igen szeretett; a kinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.
48Mondá pedig annak: Megbocsáttatnak neked bűneid.
49És az együtt letelepűltek kezdék mondani magokban: Kicsoda ez, ki még a bűnöket is megbocsátja?
50Mondá pedig az asszonynak: A te hited megszabadított téged; menj békével.
Ugrás a hivatkozott fejezethez