Lk 8,4-15 (Szent István Társulati Biblia)
4Amikor egyszer nagy tömeg vette körül, és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet:
5„Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.
6Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.
7Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket.
8A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” Amikor befejezte, fölemelte a hangját: „Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!”
9Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.
10Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.
11Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.
12Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön az ördög, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
13A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják, s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak.
14A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
15A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják, és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 8,4-15 (Káldi-Neovulgáta)
4Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta:
5„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették.
6A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották.
8De egy másik a jó földbe esett. Kikelt és százszoros termést hozott.” Amikor ezt elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
9Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.
10Ő ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.
12Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
13A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.
14A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.
15Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 8,4-15 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
4Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:
5„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették.
6Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat.
8A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
9Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme.
10Így válaszolt: „Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:
10Nézzenek, de ne lássanak,
10halljanak, de ne értsenek.
11A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.
12Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek.
13A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.
14A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak.
15A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 8,4-15 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
4Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
5Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették.
6Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.
7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották.
8Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
8Majd felkiáltott:
8– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
10Ő így felelt:
10– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.
11A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje.
12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.
13Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak.
14A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést.
15A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 8,4-15 (Káldi Biblia)
4Midőn tehát nagy sereg gyűlt egybe, és a városokból hozzája siettek, mondá hasonlatosság által:
5Kiméne a magvető, elvetni az ő magvát; és a mint vetett, némely mag az útfélre esék, és eltapodtaték, és az égi madarak megevék azt.
6És némely a kősziklára esék, és kikelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége.
7És némely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövisek, elfojták azt.
8És némely a jó földbe esék, és kikelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
9Kérdezék pedig őt tanítványai, mit jelent e példabeszéd?
10Kiknek ő mondá: Nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig példabeszédekben (szólok), hogy látván, ne lássanak, és hallván, ne értsenek.
11Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje.
12Az útfélre esők azok, kik hallgatják, azután eljő az ördög, és kiveszi az igét szivökből, nehogy hivén, üdvözűljenek.
13A kősziklára esők azok, kik midőn hallják, örömmel fogadják az igét; de nincs gyökerök; egy ideig hisznek, és a kisértet idején eltávoznak.
14A tövisek közé esők azok, kik hallják, de utóbb a szorgoskodástól, gazdagságtól és az élet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15A melyek pedig a jó földbe estek, azok, kik jó, igen jó szívvel hallván az igét, megtartják, és termést hoznak béketűrésben.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
