Lk 9-36 (Szent István Társulati Biblia)
1Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.
2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.
3„Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik –, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát.
4Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg, és onnét induljatok tovább.
5Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.”
6Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyították a betegeket.
7Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
8mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
9Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa.
10Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére.
11Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította.
12A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Hagyd, hadd menjen el a nép – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk.”
13„Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk.”
14Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban.”
15Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan.
16Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
17Mindnyájan ettek, és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
18Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?”
19Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki.”
20Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.”
21Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek.
22„Mert – mondta – az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad.”
23Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.
24Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.
25Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?
26Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében.
27Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát.”
28E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni.
29Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.
30És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
31Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
32Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét, és mellette a két férfit.
33Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél.
34Miközben ezt mondta, felhő támadt, és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak.
35A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!”
36Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 9-36 (Káldi-Neovulgáta)
1Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.
3Azt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!
4Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!
5Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még a lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!”
6Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták:
8„János támadt fel a halálból”, némelyek pedig, hogy „Illés jelent meg”, mások meg: „a régi próféták közül támadt fel valamelyik”.
9Ekkor Heródes azt mondta: „Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.
10Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe.
11Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.
12A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.”
13Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.”
14Volt ott vagy ötezer férfi. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!”
15Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit.
16Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek.
17Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérdarabot.
18Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a tömeg?”
19Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.”
20Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”
21Ő erre rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el. Így szólt:
22„Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”
23Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.
25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát viszont elveszíti vagy károsítja?
26Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni.
29Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.
30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,
31akik dicsőségben megjelentek, és eltávozásáról beszéltek, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.
32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét és a két férfit, akik ott álltak vele.
33Történt, hogy amint azok eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond.
34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket.
35A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.”
36Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak azokban a napokban, és senkinek sem szóltak mindarról, amit láttak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 9-36 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.
2Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.
3Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.
4Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok.
5De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.”
6Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.
7Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.”
8Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.”
9Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.
10Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek.
11De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.
12A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.”
13Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.”
14Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.”
15Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan.
16Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
17Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.
18Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”
19Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.”
20Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”
21Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.
22Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”
23Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.
24Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.
25Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.
26Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében.
27Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”
28E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni.
29Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.
30Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
31Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.
32Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit.
33Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”
34Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak.
35A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.
36Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 9-36 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására.
2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak.
3Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!
4Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnét induljatok tovább!
5Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul ellenük!”
6Útra keltek, és jártak faluról falura. Mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.
7Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül,
8némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
9Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.
10Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba.
11De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.
12Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
12– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!
13Ő azonban így felelt:
13– Ti adjatok nekik enni!
13– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.
14Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
14– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!
15Így tettek. Mindenkit leültettek.
16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek.
17Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.
18Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
18– Kinek mond engem a tömeg?
19Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
20Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
20– Isten Messiásának.
21Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.
22Majd ezt mondta:
22– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
23Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem!
24Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt.
25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi?
26Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni.
29Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett.
30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,
31akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni.
32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.
33És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél.
34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe.
35A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”
36Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 9-36 (Káldi Biblia)
1Egybehíván pedig a tizenkét apostolt, erőt ada nekik és hatalmat minden ördögök felett, és a betegségek gyógyitására.
2És elküldé őket hirdetni az Isten országát, és a betegeket gyógyítani.
3És mondá nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen.
4És a mely házba bementek, ott maradjatok, és onnan ki ne jőjetek.
5És ha valahol be nem fogadnak titeket, kimenvén azon városból, még lábaitok porát is verjétek le bizonyságúl őellenök.
6Kimenvén pedig, eljárák a falukat, hirdetvén az evangéliomot, és gyógyítván mindenütt.
7Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem, mind a mik általa történtek, és kétségben vala, mivel azt mondták némelyek:
8hogy János támadott fel halottaiból; némelyek pedig: hogy Illés jelent meg; mások ismét: hogy a régi próféták egyike támadott fel.
9És mondá Heródes: Jánosnak én fejét vétettem; kicsoda tehát az, kiről én ilyeneket hallok? és kivánja vala őt látni.
10És visszatérvén az apostolok, elbeszélék neki mind, a miket cselekedtek; és magához vévén őket, elvonúla külön egy puszta helyre Betszaida mellé.
11Mit megtudván a sereg, követé őt; és elfogadá őket, és szóla nekik az Isten országáról, és azokat, kiknek gyógyúlásra vala szükségök, meggyógyítá.
12A nap azonban hanyatlani kezde. És hozzája menvén a tizenkettő, mondák neki: Bocsásd el a sereget, hogy elmenvén a körűlfekvő falukba és majorokba, szállást és élelmet találjanak; mert itt puszta helyen vagyunk.
13Ő pedig mondá nekik: Adjatok ti enniök. Azok pedig felelének: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk mind ez egész seregnek élelmet.
14Valának pedig mintegy ötezren férfiak. Mondá tehát tanítványinak: Telepítsétek le őket csoportokban ötvenenkint.
15És úgy cselekvének. És letelepíték mindnyájokat.
16Vévén pedig az öt kenyeret és két halat, az égbe tekinte, megáldá azokat, megszegé, és elosztá tanítványinak, hogy a sereg elé tegyék.
17És evének mindnyájan és megelégedének. És fölszedeték, a mi tőlök megmaradt, tizenkét kosár hulladék.
18És lőn, midőn egyedűl volt, imádkozván, a tanítványok is vele voltak; és kérdé őket, mondván: Kinek tartanak engem a seregek?
19Ők pedig felelvén, mondák: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek ismét, hogy az előbbi próféták közől egyik támadott fel.
20Mondá tovább nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, mondá: Az Isten Krisztusának.
21Ő pedig intvén őket, megparancsolá, hogy azt ne mondják senkinek;
22mert, úgymond, az ember fiának sokat kell szenvedi és megvettetni a vénektől, a papifejedelmektől és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapra föltámadni.
23Szóla továbbá mindenekhez: Haki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem.
24Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; de a ki életét elveszti érettem, megtartja azt.
25Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy megkárosítja?
26Mert a ki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az ember fia is szégyenleni fogja, mikor eljő fölségében és Atyjáéban és a szent angyalokéban.
27Mondom pedig nektek bizonynyal, vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az Isten országát.
28Lőn pedig ez igék után mintegy nyolczad nappal, és maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és fölméne a hegyre, hogy imádkozzék.
29És midőn imádkozott, ábrázata más szinű lőn, és ruhája fehérré és fényessé.
30És íme két férfiú beszéle vele, tudniillik Mózes és Illés,
31kik dicsőségben jelenének meg, beszélvén az ő kimúlásáról, mi teljesülendő vala rajta Jerusalemben.
32Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedék; és fölébredvén, láták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik vele ott állanak vala.
33És lőn, mikor ezek elmentek tőle, mondá Péter Jézusnak: Mester! jó nekünk itt lennünk, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; nem tudván, mit mond.
34Míg ő ezeket beszélte, felhő szálla le, és megárnyékozá őket, és megfélemlének, midőn amazok bementek a felhőbe.
35És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok.
36És miután a szózat lőn, egyedűl maradt Jézus. És ők hallgatának, és senkinek sem szólának ama napokban azokról, miket láttak vala.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
