Mk 12-34 (Szent István Társulati Biblia)
1Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne, s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe.
2Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből.
3Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.
4Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.
5Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
6Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!
7De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!
8Nekiestek hát, megölték, és kidobták a szőlőből.
9Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt.
10Nem olvastátok az Írást:
10A kő, melyet az építők elvetettek,
10szegletkővé lett.
11Az Úr tette azzá,
11s csodálatos a szemünkben?”
12Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.
13A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.
14Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”
15De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”
16Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” „A császáré” – felelték.
17Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.
18Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:
19„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
20Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
21Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
22sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.
23A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
24Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
25Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
26Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!
27Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”
28Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?”
29Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
31A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.”
32Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
33Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál.”
34Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” – mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 12-34 (Káldi-Neovulgáta)
1Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
2Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből.
3Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
4Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették.
5Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.
6Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: »A fiamat tiszteletben fogják tartani.«
7A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: »Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«
8Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre.
9Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
10Vagy nem olvastátok az Írást:
10»A kő, amelyet az építők elvetettek,
10szegletkővé lett;
11az Úr tette azzá,
11és ez csodálatos a mi szemünkben«?”
12Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.
13Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében.
14Odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?”
15Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!”
16Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.”
17Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.
18Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
19„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.
20Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot.
21Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik.
22Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.”
24Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!
25Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
26A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: »Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?«
27Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
28Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?”
29Jézus így felelt neki: „A legelső ez: »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel!« Ez az első parancsolat.
31A második pedig: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
32Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól mondtad, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;
33és hogy őt szeretni teljes szívből, teljes értelemből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.”
34Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 12-34 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.
2Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.
3Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették.
4Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.
5Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még Többet, azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek.
6Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.
7A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége.
8Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből.
9Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.
10Nem olvastátok az Írást:
10A kő, mit az építők megvetettek,
10szegletkővé lett.
11Az Úr művelte ezeket,
11csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.”
12Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.
13Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják.
14Azok odamentek hozzá és így szóltak: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”
15Átlátva kétszínűségükön, így szólt: „Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.”
16Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: „Kinek a képe és fölirata ez?” „A császáré” – felelték.
17Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.
18Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá:
19„Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
20Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
21Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is,
22sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
23A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.”
24Jézus így válaszolt: „Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?
25A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.
26A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
27Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok.”
28Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?”
29Jézus azt felelte: „Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr.
30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.)
31A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”
32Az írástudó erre így válaszolt: „Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.
33Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál.”
34Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: „Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 12-34 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk.
1– Egy ember szőlőt ültetett. Körülkerítette, borsajtót ásott, őrtornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
2Amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből.
3De azok megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték el.
4Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát. Ezt agyonverték és meggyalázták.
5Egy másikat küldött. Ezt megölték. Azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
6Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: „A fiamat majd tiszteletben tartják.”
7Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között:
7„Ez az örökös. Rajta, öljük meg, és miénk lesz az örökség!”
8Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
9Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, és másoknak adja a szőlőt.
10Nem olvastátok ezt az Írást? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a szemünkben.
12Szívesen elfogták volna, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Otthagyták, és elmentek.
13Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy a saját szavaival állítsanak neki csapdát.
14Odamenvén így szóltak hozzá:
14– Mester, tudjuk, hogy becsületes ember vagy, nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?
15Felismerve álnokságukat ezt mondta nekik:
15– Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok egy dénárt, hadd lássam!
16Hoztak egyet. Ezt mondta nekik:
16– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
16– A császáré – felelték.
17Jézus ezt mondta nekik:
17– Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
17Módfelett csodálkoztak rajta.
18Ezután szadduceusok jöttek hozzá – akik azt mondják, hogy nincs feltámadás –, és ezt kérdezték tőle:
19Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
20Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot.
21A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. A harmadik hasonlóképpen.
22És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor [amikor majd feltámadnak] melyiké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
24Jézus ezt mondta nekik:
24– Vajon nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?
25Mert amikor feltámadnak, nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
27Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nagy tévedésben vagytok.
28Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt nekik, és megkérdezte tőle:
28– Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?
29Jézus így válaszolt:
29– A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr!
30Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!
31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.
32Az írástudó így szólt hozzá:
32– Jól van, Mester, helyesen mondtad. Ő az egyetlen, és rajta kívül nincsen más.
33Szeretni őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat sokkal többet ér minden égő- és véres áldozatnál.
34Jézus pedig, amikor látta, hogy bölcsen válaszolt, ezt mondta neki:
34– Nem vagy messze Isten országától. Többé senki sem merte kérdezni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 12-34 (Káldi Biblia)
1És kezde nekik példabeszédekben szólani: Szőllőt ültete egy ember, és sövénynyel bekeríté, sajtó-gödröt ása, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne.
2És elküldé a mívesekhez annak idején szolgáját, hogy a mívesektől beszedje a szőllőtermény részét.
3De ezek megfogván őt, megverék, és üresen bocsáták el.
4Ismét más szolgát külde hozzájok, s ennek fejét megsebesíték, és gyalázattal illeték.
5És ismét mást külde, ezt is megölék; és többeket is, némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
6Vala még egy igen kedves fia, végre azt küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat.
7Azonban a mívesek mondák egymás között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és miénk lesz az örökség.
8És megragadván őt, megölék, és kiveték a szőllőből.
9Mit fog tehát a szőllő ura cselekedni? Eljő, és elveszti a míveseket, és a szőllőt másoknak adja.
10Vagy nem olvastátok-e emez írást: A kő, melyet megvetettek az épitők, szeglet fejévé lőn.
11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
12És szándékuk vala őt megfogni, de félének a seregtől; mert megértették, hogy rájok mondotta e példabeszédet. És ott hagyván őt, elmenének.
13És küldének hozzája némelyeket a farizeusok és heródiánusok közől, hogy megfogják őt beszédében.
14Ezek eljövén, mondák neki: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy ne adjunk?
15Tudván az ő álnokságukat, mondá nekik: Mit kisértetek engem? hozzatok nekem egy tízest, hadd lássam.
16Azok tehát hozának. És mondá nekik: Kié ez a kép és a fölirás? Mondák neki: A császáré.
17Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek. És csodálkozának fölötte.
18És hozzá jövének a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás; és kérdék őt, mondván:
19Mester! Mózes nekünk megírta: Hogy ha valakinek atyjafia meghal, és felesége marad, de fiakat nem hagy, akkor atyjafia vegye el annak feleségét, és támaszszon magzatot atyjafiának.
20Vala tehát hét testvér. Az első feleséget vőn, és meghala, nem hagyván magzatot.
21És a második vevé el azt, és meghala, és ez sem hagya magzatot. És a harmadik hasonlóképen.
22És elvevék az szintazonképen mind a heten, és nem hagyának magzatot. Mindezek után végre meghala az asszony is.
23Föltámadáskor tehát, midőn feltámadnak, ki felesége leszen ezek közől? mert hétnek volt felesége.
24És felelvén Jézus, mondá nekik: Nemde azért tévedtek, mivel nem tudjátok az irásokat, sem az Isten erejét?
25Mert mikor halottaikból föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem lesznek, mint az angyalok mennyekben.
26A halottak felől pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokor fölött miképen szólott neki az Isten, mondván: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?“
27Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát igen tévedtek.
28És oda járula egy az irástudók közől, ki hallotta vala őket vetekedni; és látván, hogy jól felelt amazoknak, kérdezé őt: Melyik az első minden parancsok között?
29Jézus pedig felelé neki: Minden parancsok között legelső ez: Halljad Izrael! a te Urad Istened egy Isten.
30És szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.
32És mondá neki az irástudó: Jól vagyon, Mester! igazán mondottad, hogy egy az Isten, és nincs más őkivűle.
33És hogy őt szeretni teljes szivből és teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és felebarátot, mint önnönmagát szeretni, nagyobb minden égő és egyéb áldozatoknál.
34Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt, mondá neki: Nem messze vagy az Isten országától. És már senki sem meré őt kérdeni.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
