Cserháti Ferenc, az MKPK külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspökének 16. körlevele a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívekhez és lelkipásztorokhoz, 2021 karácsonyán.
Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!
A budapesti NEK élményei még annyira frissek és elevenek bennünk, hogy azok hatása alól még hónapok távlatában sem vagyunk képesek kivonni magunkat. Sokan örömmel emlékezünk a gyönyörű szép megnyitóra, az első áldozó gyermekek sokaságára és nyüzsgésére a Hősök terén, a verőfényes napsütésre a kongresszus teljes idején, a szebbnél szebb szentmisékre, szentségimádásokra és tanúságtételekre, a színvonalas kultúrműsorokra, előadásokra, koncertekre és ki-állításokra, a Kossuth téri szentmisére, a fáklyás körmenetre az Andrássy úton, majd a záró szentmisére Ferenc pápával a Hősök terén, ahol tízezrek és százezrek harsogták:
„Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”
A világtalálkozó mottója is vissza-visszacseng fülünkben: „Minden forrásom belőled fakad” (Zs 87,7). A kongresszus legfőbb üzenetére emlékeztet: az Eucharisztiában köztünk élő Istenre és a Vele való találkozás lehetőségére az Eucharisztia szentségében, amely a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint is „az egész keresztény élet forrása és csúcsa” (vö. LG 9; SC 10). A világegyház katekizmusának tömör magyarázata szerint: „Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk. Teste a Szentlélek által élő és éltető test: életet ad az embereknek” (PO 5; KEK 1324). Szent II. János Pál pápával ehhez bátran hozzátehetjük: „Az Üdvözítő, aki 20 évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia szentségében folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az emberiségnek” (II. János Pál, TMA 55). Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sok szép budapesti rendezvénye során a legtöbben örömmel tapasztaltuk meg, hogy nem vagyunk egyedül a hitben; a modern idők viszontagságai és a világjárvány megpróbáltatásai közepette is Velünk az Isten, köztünk él, aki egyházában, az üdvösség egyetemes szentségében, az Eucharisztia és a többi szentségek által szüntelenül felkínálja segítségét, találkozni akar velünk, hogy gyógyírt adhasson emberi halandóságunk mardosó sebeire és segítsen korunk nagy problémáinak megoldásában. Minden szentmisében a feltámadt és köztünk élő Úr Krisztussal találkozhatunk, aki szent embersége, isteni ereje, evangéliumi örömhíre és tanítása által szüntelenül árasztja isteni életét testének, az egyháznak, misztikus szent testének tagjaiba (vő. Ef 4, 16), akiket egyházában egyesít a Szeretet Szent Lelkének összetartó erejével. Az Eucharisztia az igazi testvérré-avatás szentsége, amelyben a köztünk élő Úr Krisztussal és egymással találkozunk. A Kongresszus idején különösen is megtapasztaltuk a testvéri összefogás, a kölcsönös tisztelet és szeret, a közös keresztény tanúságtétel örömét. Egyszerűen jó érzés volt Krisztus oldalán felsorakozni, Vele együtt masírozni és egy-másnak örülni a hívők szeretetközösségében: énekesek és zarándokok, fiatalok és cserkészek, önkéntesek és rendőrök, katonák és civilek, egyházi és világi méltóságok, hívők és istenkeresők, magyarok és nem magyarok a világ számos (értsd: 83) országából. Megtapasztalhattuk, hogy a köztünk élő Úr Krisztussal mire képes egy nemzet, ha összefog hitben, reményben és szeretetben: a külföldi résztvevők úton útfélen dicsérték a szervezés rendjét, de még inkább azt a keresztény tanúságtételt, amely csakis az önkéntesek önzetlen és széleskörű összefogása, a legkülönbözőbb egyházi és állami szervek segítőkész együttműködése által valósulhatott meg. Úgy látszik, hogy ez az emberi együttműködés, a közös találkozások és ünnepek élménye túlmutat a lélektani tömeghatásokon, sokszor és sokféleképpen megéreztette a kongresszusi résztvevőkkel azt a rejtekben is működő megfoghatatlan, élő és éltető Valóságot, amely ott fú, ahol akar, érzed hatását, de nem tudod honnan jön. A Szentlélek jelenléte és éltető fuvallata a kongresszus záró szentmiséjén Ferenc pápát is magával ragadta, „Isten áldd meg a magyart” kiáltotta, hazatérve újságírók előtt méltatta „a magyarok nagyon sok szép értékét”, „az ökumenizmus iránti mély érzékét”, az ünneplő tömegek vallásos tanúságától áthatva emlegette Európa keresztény gyökereit, és rögtön kije-lentette, hogy szívesen visszatérne hazánkba (vö. MK, 2021. szeptember 15.).
Számomra különösen nagy örömet jelent, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelki előkészítéséből a külföldön élő magyar Paptestvérek és Hívek is kivették részüket: helyi szentségimádásokat, kiállításokat, előadásokat, kultúrműsorokat szerveztek, a szentmiséken a kongresszus sikeréért imádkoztak és még a Budapestről szervezett nemzetközi szentségimádásokba is bele-kapcsolódtak. A pandémia okozta vészhelyzet ellenére, sokan közülük még Budapestre is eljöttek, hogy itt tovább töltekezzenek az Eucharisztikus Kongresszus kegyelmeiből és lelki élményeiből. A Kongresszuson résztvevő külföldi magyarok számára ünnepi szentmisét és találkozót szerveztünk a Budapest-gazdagréti Szent Angyalok plébániatemplomban, ahol a külföldön élő magyar közösségek képviselői, hazai testvéreinkkel együtt, szép tanújelét adták nemzeti és hitbeli egységünknek, és közösen tettünk tanúságot a szeretett szentségében köztünk élő Úr Krisztusról, az emberi üdvösség kiapadhatatlan forrásáról. A szent-misét élőben közvetítette az Apostol TV. Így annak közvetítésébe bárki tengeren innen és túl belekapcsolódhatott.
A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok sajátossága, hogy azok egyáltalán nem érnek véget egy ünnepi záró szentmisével, mert azonnal kezdődik a következő kongresszus (ezúttal Ecuador fővárosában, Quitóban) és az elkezdett megújulási folyamatok célkitűzései is megmaradnak itthon és külföldön egyaránt: mindenek előtt a személyes találkozás Jézussal és a hit továbbadása. Szép lenne, ha a kongresszusi előkészületek során kialakult lelki megújulási törekvések a külföldi magyar közösségekben ezután is folytatódnának. Őrizzük és ápoljuk továbbra is vallásos gyökereinket, kulturális örökségünket és történelmünket, amelyből származunk, de ugyanakkor ne feledkezzünk meg keresztségből fakadó hivatásunkról sem: hirdessük, életünkkel tanúsítsuk a krisztusi örömhírt és keressük az Evangélium hirdetésének új és hatékony formáit is. „Legyünk az Evangélium hirdetői. Ne feledkezzünk el róla, hogy az Egyház életének közép-pontjában a Krisztussal való találkozás áll. Néha, főként amikor a minket körül-vevő társadalom nem tűnik túl lelkesnek keresztény üzenetünk iránt, a kísértés abban áll, hogy bezárkózzunk az intézmények és struktúrák védelmébe” – emlékeztette Ferenc pápa a magyar főpásztorokat Budapesten (Ferenc pápa beszéde az MKPK tagjaihoz: Budapest, Szépművészeti Múzeum Reneszánsz csarnokában, 2021. szeptember 12-én). Az említett kísértés azonban a külföldi magyar közösségekben is fennáll. Ezért itt is keresnünk kell a hit továbbadásának kor-szerű formáit. Vajon nem abban áll a mi keresztény küldetésünk is világszerte, hogy a krisztusi örömhír korszerű terjesztői és hirdetői, hiteles tanúi legyünk, mindenek előtt a családban és szűkebb környezetünkben, a magyar közösségekben, ahol persze „a pásztornak is a nyájon belül a helye: a nyáj elején, hogy mutassa az utat; a nyáj közepén, hogy megértse annak ’szagát’; a nyáj mögött, hogy segítsen azokon, akik lemaradnak és hagyja, hogy a nyáj egy kicsit előre menjen, mivel kifinomult szaglása van arra, hogy merre vannak a jó, tápláló földek”. Ezúttal főleg azt szeretném kiemelni, hogy személyesen is keressük Isten közelségét, például az által, hogy nem csak szokásból, látszólag és gépiesen, hanem szívből, összeszedetten és rendszeresen imádkozunk. A krisztusi örömhírt tanúsítjuk, ha közel vagyunk Istenhez, ha egységben és szeretetben közel vagyunk egymáshoz, közel vagyunk papjainkhoz, helyi püspökeinkhez, sőt, urambocsá még a magyarok püspökéhez is, és közel vagyunk Isten egész népéhez, ha úgy tetszik: ennek magyar közösségéhez is. Ferenc pápa egyik mexikói szentbeszédében fogalmazta meg: „Mondd meg, hogyan imádkozol, és én megmondom, hogyan élsz, mondd meg, hogyan élsz, és én megmondom, hogyan imádkozol”, mert, ha megmutatod, hogyan imádkozol, akkor megtanulom felfedezni azt az Istent, akit megélsz, és ha megmutatod, hogyan élsz, akkor megtanulok hinni abban az Istenben, akihez imádkozol, hiszen életünk tükrözi az imánkat, imánk pedig tükrözi az életünket. Imádkozni úgy tanulunk, ahogyan járni, beszélni, másokat meghallgatni tanulunk. Az imádság iskolája az élet iskolája, és az élet iskolájában járjuk az imádság iskoláját” (Ferenc pápa a papokhoz és szerzetesekhez, MK, 2016. február 16.).
A budapesti eucharisztikus világkongresszus maradandó célkitűzése továbbra is indítson minket arra, hogy megújult erővel hirdessük a feltámadt Úr s Király jelenlétét a világban; hogy keressük sűrűn a találkozásokat Vele és egymással, és ahogyan ezt Ferenc pápa is lelkünkre kötötte a Hősök terén: „engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Csakúgy mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová” (Ferenc pápa a Hősök terén, MK, 2021. szeptember 12.).
Végezetül megköszönöm a kedves Külföldi Magyar Testvérek minden szolgálatát közös krisztusi küldetésünk érdekében, kívánok Mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.
Mindezek után pedig, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi Magyar Szent közbenjárására, áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Budapest, 2021. november 28., advent első vasárnapján.
Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök,
külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott
esztergom-budapesti segédpüspök
