Ikónium, Lisztra és Derbé.

¹Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet.

²A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben.

³Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az Úrról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.

⁴A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.

⁵Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.

⁶Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe s ezek környékére.

⁷Ott hidették az evangéliumot.

⁸Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.

⁹Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rátekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.

¹⁰Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott és járni kezdett.

¹¹Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!”

¹²Barnabást Zeusznak nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.

¹³Sőt a város előtt álló Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.

¹⁴Amint Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak.

¹⁵„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.

¹⁶Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék.

¹⁷Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt.”

¹⁸Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.

¹⁹Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióchiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.

²⁰De amikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útra kelt Derbébe.

Az első missziós körút befejezése.

²¹Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak.

²²Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.

²³Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.”

²⁴Minden egyház élére presbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.

²⁵Pizídián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,

²⁶majd pergéi igehirdetésük után lementek Attáliába.

²⁷Innét aztán Antióchiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.

²⁸Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját.

²⁹Ezután jó ideig a tanítványok körében tartózkodtak.

³⁰

Ikónium, Lisztra és Derbé.

³¹A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben.

³²Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az Úrról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.

³³A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.

³⁴Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.

³⁵Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe s ezek környékére.

³⁶Ott hidették az evangéliumot.

³⁷Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.

³⁸Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rátekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.

³⁹Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott és járni kezdett.

⁴⁰Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!”

⁴¹Barnabást Zeusznak nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.

⁴²Sőt a város előtt álló Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.

⁴³Amint Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak.

⁴⁴„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.

⁴⁵Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék.

⁴⁶Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt.”

⁴⁷Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.

⁴⁸Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióchiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.

⁴⁹De amikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útra kelt Derbébe.

⁵⁰

Az első missziós körút befejezése.

⁵¹Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.”

⁵²Minden egyház élére presbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.

⁵³Pizídián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,

⁵⁴majd pergéi igehirdetésük után lementek Attáliába.

⁵⁵Innét aztán Antióchiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.

⁵⁶Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját.

⁵⁷Ezután jó ideig a tanítványok körében tartózkodtak.