AZ ÉNEKEK ÉNEKE

1Az Énekek Éneke Salamontól.

2Csókoljon engem szája csókjával!
Hisz szerelmed bornál is édesebb!

3Keneteid illata kellemes,
neved kiöntött olaj,
ezért szeretnek téged a lányok!

4Vonj engem magad után, siessünk
keneteid illata után!
Vezess, ó király, a kamrádba,
vigadjunk és örvendezzünk veled,
magasztaljuk szerelmedet, amely bornál is édesebb!
Méltán szeretnek téged!

5Lebarnult vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányai!
Olyan, mint Kedár sátrai, mint Salamon kárpitjai.

6Ne csodáljatok azért, hogy lebarnultam,
hogy a nap megbarnított!
Anyám fiai nehezteltek rám,
szőlőt őriztettek velem,
a magam szőlőjét azonban nem őriztem!

7Mondd meg nekem, lelkem szerelmese,
hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat,
hogy ne kelljen kóborolnom
társaid nyájai körül!

8Ha nem tudsz eligazodni, te legszebb a nők közt,
indulj és menj el a nyáj nyomán,
és legeltesd gidáidat a pásztorok sátrai mellett! –

9A fáraó szekerébe fogott lovaimhoz
hasonlítalak téged, kedvesem!

10Szépek orcáid, mint a gerlicéé,
és nyakad, mint a gyöngyfüzér!

11Aranyláncocskát készítünk számodra
ezüstszemekkel kirakva. –

12Miközben a király nyugvóhelyén pihen,
nárduszom illatát árasztja.

13Olyan a kedvesem hozzám, mint a mirhatáska:
a keblemen pihen az éjjel.

14Olyan a kedvesem hozzám, mint a ciprusfürt
Engedi szőlőhegyén. –

15De szép vagy, szerelmem, de szép vagy!
Szemeid olyanok, mint a galambok. –

16De szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörűséges!
Üde zöld a fekvőhelyünk,

17cédrusok a házunk gerendái,
ciprus borítja falunkat.