Péter és János a főtanács előtt

¹Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok.

²Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.

³Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett.

⁴De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.

⁵Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben,

⁶velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből.

⁷Miután középre állították őket, megkérdezték: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?”

⁸Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői és ti vének, halljátok!

⁹Ha ti ma kérdőre vontok minket, amiért jót tettünk egy beteg emberrel, vajon hogyan gyógyult meg,

¹⁰akkor hát tudjátok meg mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. Őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.

¹¹Ő az a kő, amelyet ti,

az építők, elvetettetek,

mégis szegletkővé lett.

¹²Nincs üdvösség senki másban, mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhetünk.”

¹³Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.

¹⁴Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.

¹⁵Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között:

¹⁶„Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.

¹⁷Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.”

¹⁸Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.

¹⁹Péter és János azonban azt felelték nekik: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!

²⁰Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!”

²¹Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.

²²Hiszen több, mint negyvenéves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.

Az ősegyház imája a bátorságért

²³Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.

²⁴Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki »alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,«

²⁵aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad:

»Miért acsarkodnak a nemzetek

s terveznek hiúságokat a népek?

²⁶A föld királyai felkeltek,

egybegyűltek mind a fejedelmek

az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen.«

²⁷Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,

²⁸hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.

²⁹Most tehát Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.

³⁰Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.”

³¹Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.

A vagyonközösség

³²A hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit a magáénak abból, amit birtokolt, hanem mindenük közös volt.

³³Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot Urunk, Jézus Krisztus feltámadásáról. Mindannyian bővelkedtek a kegyelemben.

³⁴Nem akadt közöttük senki szűkölködő, mert akiknek földje vagy háza volt, eladták, az eladott javak árát elhozták,

³⁵és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki belőle, amennyire szüksége volt.

³⁶Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,

³⁷mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.