Újabb fenyegető ítélet Babilon ellen

¹Kijelentés a tenger menti síkság ellen.
Mint a délen átsöprő szélviharok,
úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.

²Fenyegető látomásban volt részem:
a fosztogató fosztogat,
és a pusztító pusztít.
Vonulj föl, Élám!
Indíts ostromot, Média!
Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.

³Ezért van tele fájdalommal ágyékom,
görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei;
összeroskadtam attól, amit hallottam,
megrémültem attól, amit láttam.

⁴Reszket a szívem, rémület szállt meg,
a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.

⁵Asztalt állítanak,
szőnyeget terítenek, esznek, isznak.
Keljetek fel, fejedelmek,
kenjétek be a pajzsot!

⁶Mert így szólt hozzám az Úr:
»Menj, állíts őrszemet,
és amit lát, jelentse!

⁷Ha lát kocsit, kettős fogatot,
szamáron járó, tevén ülő csapatot,
figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«

⁸És kiáltott a figyelő:
»Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat;
és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.

⁹Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!«
Akkor valaki megszólalt:
»Elesett, elesett Babilon,
és isteneinek faragott képeit
mind szétzúzták a földön!«

¹⁰Ó, szérűn agyoncsépelt fiam!
Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam,
azt hirdettem nektek.

Edom ellen

¹¹Kijelentés Dúma ellen.
Kiáltanak hozzám Szeírből:
»Őr, meddig tart még az éjszaka?
Őr, meddig tart még az éj?«

¹²Felel az őr:
»Eljött a reggel, aztán az éjszaka;
ha kérdezni akartok, kérdezzetek,
jöjjetek ismét vissza!«

Büntető ítélet Arábia ellen

¹³Kijelentés a pusztában.
Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!

¹⁴A szomjazó elé vigyetek vizet,
Tema földjének lakói!
Kenyérrel siessetek a menekülő elé!

¹⁵Mert kard elől menekülnek,
kivont kard elől,
és kifeszített íj elől,
súlyos harc elől.

¹⁶Mert így szólt hozzám az Úr: »Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.

Büntető ítélet Arábia ellen

¹⁷S Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt.«

¹⁸

Újabb fenyegető ítélet Babilon ellen

¹⁹Fenyegető látomásban volt részem: a fosztogató fosztogat, és a pusztító pusztít. Vonulj föl, Élám! Indíts ostromot, Média! Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.

²⁰Ezért van tele fájdalommal ágyékom, görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei; összeroskadtam attól, amit hallottam, megrémültem attól, amit láttam.

²¹Reszket a szívem, rémület szállt meg, a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.

²²Asztalt állítanak, szőnyeget terítenek, esznek, isznak. Keljetek fel, fejedelmek, kenjétek be a pajzsot!

²³Mert így szólt hozzám az Úr: »Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!

²⁴Ha lát kocsit, kettős fogatot, szamáron járó, tevén ülő csapatot, figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«

²⁵És kiáltott a figyelő: »Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.

²⁶Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!« Akkor valaki megszólalt: »Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!«

²⁷Ó, szérűn agyoncsépelt fiam! Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdettem nektek.

²⁸

Edom ellen

²⁹Felel az őr: »Eljött a reggel, aztán az éjszaka; ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek ismét vissza!«

³⁰Büntető ítélet Arábia ellen Kijelentés a pusztában. Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!

³¹A szomjazó elé vigyetek vizet, Tema földjének lakói! Kenyérrel siessetek a menekülő elé!

³²Mert kard elől menekülnek, kivont kard elől, és kifeszített íj elől, súlyos harc elől.

³³Mert így szólt hozzám az Úr: »Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.

³⁴S Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt.«