Jeruzsálem lakóinak gonoszsága

¹Kijelentés a Látomás völgye ellen.

Jeruzsálem lakóinak gonoszsága

Mi lelt téged,

Jeruzsálem lakóinak gonoszsága

hogy egész néped felment a háztetőkre,

²te lármával teli, zajongó város,

te vigadó város?

Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,

és nem harcban haltak meg.

³Főembereid mind együtt menekültek,

íj nélkül kerültek fogságba;

mindazok, akikre ráakadtak,

fogságba jutottak mindannyian,

hiába menekültek messze.

⁴Ezért mondom: „Vegyétek le szemeteket rólam,

keservesen sírok!

Ne zaklassatok vigasztalásotokkal

népem leányának pusztulása miatt!”

⁵Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez

az Úrtól, a Seregek Istenétől,

a Látomás völgyében.

Lerombolják a falat,

és segélykiáltás hangzik a hegy felé.

⁶Élám felvette a tegezt,

lovas emberek menetében,

és Kír elővette a pajzsot.

⁷Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal,

és a lovasok felálltak a kapuban.

⁸Leveszik Júda leplét,

és rátekintesz azon a napon

a Cédrusház fegyverzetére.

⁹Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés;

és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

¹⁰Jeruzsálem házait számba veszitek,

és szétszedik a házakat,

hogy megerősítsétek a várfalat.

¹¹Medencét csináltok a két fal között

a régi tó vizének;

de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta,

és aki régóta formálta, arra nem néztek.

¹²Az Úr, a Seregek Istene azon a napon

sírásra és jajgatásra hív,

¹²kopaszságra és zsákruha felöltésére.

¹³De íme, itt eközben öröm és vidámság van,

marhákat ölnek, és juhokat vágnak,

húst esznek, és bort isznak:

„Együnk és igyunk,

mert holnap úgyis meghalunk!”

¹⁴Kinyilatkoztatást kaptam fülembe

a Seregek Urától:

„Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök,

míg meg nem haltok!”

– mondja az Úr, a Seregek Istene.

Sebna leváltása

¹⁵Így szól az Úr, a Seregek Istene:

Sebna leváltása

„Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz,

Sebna leváltása

Sebna udvarnagyhoz:

¹⁶»Mi van neked itt, és ki van neked itt,

hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?«

Mert a magasban vágatta ki sírhelyét,

a kősziklában vésetett hajlékot magának.

¹⁷Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember,

erősen megragadva.

¹⁸Jól összegöngyöl, mint gombolyagot,

mint labdát, hajít téged egy tágas földre:

ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid,

te, gyalázata urad házának!

¹⁹Kivetlek téged tisztségedből,

és elmozdítalak hivatalodból.

Eljakim megbízása

²⁰Ez történik majd azon a napon:

Eljakim megbízása

elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,

²¹ráterítem köntösödet,

és ráadom a te övedet.

Hatalmadat az ő kezébe adom.

Ő atyja lesz Jeruzsálem lakóinak

és Júda házának.

²²Az ő vállára helyezem Dávid házának kulcsát.

Amit ő kinyit, nincs, aki bezárja,

és amit ő bezár, nincs, aki kinyissa.

²³Mint egy szeget, szilárd helyre verem be,

és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.

²⁴Ráaggatják atyja házának minden díszét, a sarjadékokat és ivadékokat, minden apró edényt, a tálaktól az összes korsókig.

²⁵Azon a napon – mondja a Seregek Ura – enged majd a szeg, mely szilárd helyre volt beverve, letörik és leesik, s így elvész a teher, amely rajta volt, mert az Úr szólt.”