IZAJÁS APOKALIPSZISE: 24,1-27,13
1Íme, az Úr elpusztítja a földet,
és feldúlja azt;
felforgatja felszínét,
és szétszórja lakóit.
2Mint a nép, olyan lesz a pap,
mint a szolga, olyan az ura,
mint a szolgáló, olyan az úrnője,
mint a vásárló, olyan az eladó,
mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő,
mint a hitelező, olyan az adósa.
3Teljesen elpusztul a föld,
és egészen kifosztott lesz.
Bizony, az Úr mondta ezt az igét.
4Gyászba borul, lepusztul a föld,
elfonnyad, elhervad a földkerekség,
elfonnyad a magasság a földdel együtt.
5A föld gyalázatossá lett lakói alatt,
mert áthágták a törvényeket,
megszegték a rendelkezéseket,
felbontották az örök szövetséget.
6Ezért átok emészti meg a földet,
és megbűnhődnek lakói;
ezért elfogynak a föld lakói,
és csak kevés ember marad meg.
7Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő,
sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.
8Megszűnik a víg dobszó,
abbamarad az örvendezők zaja,
elhallgat a víg citeraszó.
9Nem isznak többé dalolva bort,
keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.
10Romba dől a kihalt város,
zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.
11Bor után kiáltoznak az utcákon,
kihal minden öröm,
elköltözik a vidámság a földről.
12Pusztaság marad a városban,
és romokban hever a kapu.
13Mert úgy lesz a földön,
a népek között,
mint amikor leverik a bogyót az olajfáról,
mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.
14Ők pedig felemelik hangjukat,
ujjonganak az Úr fenségének,
kiáltoznak a tenger felől.
15Ezért dicsőítsétek az Urat keleten,
a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!
16A föld széléről dicsérő ének hangzik:
»Dicsőség az igaznak!«
De én így szólok: »Végem van,
végem van! Jaj nekem!«
Csalók csalnak,
csalók csalásával csalnak!
17Rettenet, verem és háló vár rád,
föld lakója!
18Aki elmenekül a rettentő hang elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló.
Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban,
és megrendülnek a föld alapjai.
19Roppanva összeroppan a föld,
törve törik a föld,
rengve reng a föld,
20inogva inog a föld, mint a részeg,
mozog, mint a kunyhó;
ránehezedik vétke,
elesik, és nem kel föl többé.
21Ez történik majd azon a napon:
meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban,
és a föld királyait a földön;
22egy csomóba gyűjti őket,
mint foglyokat a verembe,
és börtönbe zárja,
majd sok nap múltán meglátogatja őket.
23Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap,
mert a Seregek Ura királyként uralkodik
Sion hegyén, Jeruzsálemben,
és vénei előtt megdicsőül.
24IZAJÁS APOKALIPSZISE: 24,1-27,13
25Mint a nép, olyan lesz a pap, mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője, mint a vásárló, olyan az eladó, mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő, mint a hitelező, olyan az adósa.
26Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét.
27Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt.
28A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.
29Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.
30Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.
31Megszűnik a víg dobszó, abbamarad az örvendezők zaja, elhallgat a víg citeraszó.
32Nem isznak többé dalolva bort, keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.
33Romba dől a kihalt város, zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.
34Bor után kiáltoznak az utcákon, kihal minden öröm, elköltözik a vidámság a földről.
35Pusztaság marad a városban, és romokban hever a kapu.
36Mert úgy lesz a földön, a népek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfáról, mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.
37Ők pedig felemelik hangjukat, ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől.
38Ezért dicsőítsétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!
39A föld széléről dicsérő ének hangzik: »Dicsőség az igaznak!« De én így szólok: »Végem van, végem van! Jaj nekem!« Csalók csalnak, csalók csalásával csalnak!
40Rettenet, verem és háló vár rád, föld lakója!
41Aki elmenekül a rettentő hang elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló. Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban, és megrendülnek a föld alapjai.
42Roppanva összeroppan a föld, törve törik a föld, rengve reng a föld,
43inogva inog a föld, mint a részeg, mozog, mint a kunyhó; ránehezedik vétke, elesik, és nem kel föl többé.
44Ez történik majd azon a napon: meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön;
45egy csomóba gyűjti őket, mint foglyokat a verembe, és börtönbe zárja, majd sok nap múltán meglátogatja őket.
46Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap, mert a Seregek Ura királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.