Hálaadás az ellenséges város pusztulásáért
1Uram, te vagy az én Istenem,
Hálaadás az ellenséges város pusztulásáért
magasztallak téged, dicsőítem nevedet,
Hálaadás az ellenséges város pusztulásáért
mert csodákat műveltél,
Hálaadás az ellenséges város pusztulásáért
rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.
2Mert kőhalmazzá tetted a várost,
rommá a hozzáférhetetlen várat:
a kevélyek palotája többé már nem város,
soha többé föl nem épül.
3Ezért tisztel téged az erős nép,
a hatalmas nemzetek városa fél téged,
4mert támasza lettél a szegénynek,
erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában;
menedék a zápor elől,
árnyék a forróság elől.
Az erőszakosok haragja olyan,
mint a hideg zápor:
5mint forróságot a száraz vidéken,
megtöröd a kevélyek zajongását;
mint forróság a felhő árnyékában,
elnémul az erőszakosok diadaléneke.
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
6A Seregek Ura
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
bőséges lakomát készít majd
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
minden népnek ezen a hegyen.
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
6Lakomát finom borokkal,
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
zsíros, velős falatokkal,
Ünnepi lakoma a Sion hegyen
letisztult színborokkal.
7Ezen a hegyen leveszi a leplet,
amely ráborult minden népre,
és a takarót, amely betakart minden nemzetet.
8Örökre megsemmisíti a halált.
Letörli a könnyet minden arcról,
és elveszi népe gyalázatát az egész földről.
Igen, az Úr mondta ezt!
Hálaadás Moáb pusztulásáért
9Ezt mondják majd azon a napon:
Hálaadás Moáb pusztulásáért
„Íme, ő a mi Istenünk,
Hálaadás Moáb pusztulásáért
benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Hálaadás Moáb pusztulásáért
Ő az Úr, benne reméltünk,
Hálaadás Moáb pusztulásáért
ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!
10Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.”
Eltapossák Moábot a lakóhelyén,
mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;
11mikor széttárja a kezét benne,
ahogy széttárja az úszó az úszásra,
ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.
12Falaid magas erődítményét ledönti,
megalázza, a földre, a porba sújtja.