FELIRAT: 1,1

¹Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.

A NÉP BŰNBÁNATA: 1,2-2,27

A sáskajárás csapása

²Halljátok ezt, vének,

A NÉP BŰNBÁNATA: 1,2-2,27

A sáskajárás csapása

és fogadjátok be fületekbe mindnyájan,

A NÉP BŰNBÁNATA: 1,2-2,27

A sáskajárás csapása

akik az országban laktok!

A NÉP BŰNBÁNATA: 1,2-2,27

A sáskajárás csapása

Történt-e ilyesmi napjaitokban,

A NÉP BŰNBÁNATA: 1,2-2,27

A sáskajárás csapása

avagy atyáitok napjaiban?

³Erről beszéljetek fiaitoknak,

fiaitok az ő fiaiknak,

és azok fiai a következő nemzedéknek!

⁴Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska,

amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár,

s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!

⁵Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok,

jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok,

mert elragadták szátoktól.

⁶Felvonult ugyanis földemre egy nép:

erős és megszámlálhatatlan,

foga olyan volt, mint az oroszlán foga,

zápfoga, mint a nőstény oroszláné.

⁷Szőlőmet pusztasággá tette,

fügefámat lehántotta,

meztelenné változtatta, szerteszórta,

fehérekké lettek ágai.

⁸Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz

ifjúkori jegyese fölött!

⁹Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat

az Úr házából;

gyászolnak a papok,

az Úr szolgái.

¹⁰Pusztává lett a mező,

gyászol a termőföld,

mert elpusztult a gabona,

odalett a bor,

elapadt az olaj.

¹¹Szomorkodnak a szántóvetők,

jajgatnak a szőlőművesek

a gabona és az árpa miatt,

¹¹mert elveszett a szántóföld termése.

¹²Odalett a szőlőtő,

elhervadt a fügefa;

gránátalma-, pálma- és almafa

s a mező minden fája kiszáradt.

Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!

¹³Öltsetek gyászt és sírjatok, papok;

jajgassatok, oltárnak szolgái;

menjetek be, virrasszatok szőrruhában,

én Istenemnek szolgái;

mert veszendőbe ment Istenetek házából

az áldozat és az italáldozat.

¹⁴Hirdessetek szent böjtöt,

rendeljetek el ünnepet,

gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket,

az ország összes lakóit,

és kiáltsatok az Úrhoz:

¹⁵„Jaj, jaj, jaj! Az a nap!

Bizony közel van az Úr napja,

és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

¹⁶Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem,

az öröm és a vidámság Istenünk házából?”

¹⁷Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt,

összeomolhatnak a csűrök,

összedőlhetnek a magtárak,

hisz odalett a gabona!

¹⁸Miért nyög az állat,

bőg a marhacsorda?

Mert nincs legelőjük;

sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.

¹⁹Hozzád kiáltok, Uram,

mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit,

láng perzselte fel a vidék minden fáját.

²⁰De a mező állatai is rád tekintenek,

(mint az esőt szomjazó föld;)

hisz elapadtak a vizek forrásai,

és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!