Az Úr napja
1Fújjátok meg a harsonát Sionban,
Az Úr napja
fújjatok riadót szent hegyemen,
Az Úr napja
rendüljön meg az ország minden lakója,
Az Úr napja
mert jön az Úr napja;
Az Úr napja
mert közel van!
2Jön a sötétség és a homály napja,
a felhő és a vihar napja,
mint a hegyekre boruló szürkület,
jön egy nagyszámú és erős nép.
Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva,
s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
3Színe előtt tűz emészt,
és utána láng perzsel.
Mint a gyönyörűség kertje,
olyan a föld előtte,
és kietlen pusztaság utána;
senki sem menekülhet meg előle.
4Alakjuk olyan, mint a lovak alakja,
s úgy száguldanak, mint a lovasok.
5Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása
a hegyek tetején,
mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése.
Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:
6színe előtt gyötrelem fogja el a népeket,
minden arc magába gyűjti pírját.
7Úgy száguldanak, mint a hősök,
megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak;
mindegyik a maga útján halad,
nem térnek le útjukról.
8Egyik sem akadályozza a másikat,
mindegyik a maga ösvényén halad;
még a fegyvereken is keresztültörnek,
nincs akadály előttük.
9Betörnek a városba,
felfutnak a falra,
felmásznak a házakba,
és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.
10Színe előtt megremeg a föld,
megmozdulnak az egek;
nap és hold elsötétedik,
s a csillagok visszatartják fényüket;
11s az Úr hallatja mennydörgését
az ő seregének színe előtt;
mert igen nagy az ő tábora,
s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják.
Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes;
ki viselheti el?
Felhívás bűnbánatra
12„Nos tehát – mondja az Úr –,
Felhívás bűnbánatra
térjetek hozzám teljes szívetekből,
Felhívás bűnbánatra
böjttel, sírással és jajgatással.
13Szaggassátok meg szíveteket,
nem pedig ruhátokat,
és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
mert jóságos ő és irgalmas,
türelmes és nagyirgalmú,
és szánakozik a bajok felett.”
14Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt,
14s áldást hagy hátra maga után,
étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?
15Fújjátok meg a harsonát Sionban,
hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,
16gyűjtsétek össze a népet,
szenteljétek meg a gyülekezetet,
hívjátok egybe a véneket,
gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket;
jöjjön ki hálószobájából a vőlegény,
és nászházából a menyasszony.
17Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok,
az Úr szolgái, és mondják:
„Könyörülj, Uram, könyörülj népeden;
ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet,
és uralkodjanak rajta a nemzetek!”
Miért mondanák a népek között:
„Hol van az ő Istenük?”
Isten elfogadja a bűnbánatot
18Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt,
Isten elfogadja a bűnbánatot
és megkegyelmezett népének.
19És így felelt az Úr népének:
„Íme, én küldök nektek
gabonát, bort és olajat,
úgyhogy jóllakhattok velük,
és nem teszlek ki többé titeket
a nemzetek gyalázkodásának.
20És eltávolítom tőletek az északi ellenséget,
és járatlan és puszta földre űzöm őt;
előőrsét a keleti tengerbe,
utóvédjét a nyugati tengerbe vetem,
és felszáll büdössége,
felszáll rothadásának bűze,
mert kevélyen cselekedett.
21Ne félj, ország!
Ujjongj és örvendj,
mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!
22Ne féljetek, ti állatai a földnek,
mert sarjadnak immár a puszta legelői!
A fa megtermi gyümölcsét,
a fügefa s a szőlő megadja termését.
23Sion fiai, ti is ujjongjatok,
és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben,
mert megadta nektek az igazság esőjét,
és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.
24És megtelnek a szérűk gabonával,
és árad a sajtókból a bor meg az olaj.
25És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért,
amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó,
az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.
26Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat,
és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét,
aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek;
és népem soha többé meg nem szégyenül.
27Akkor majd megtudjátok,
hogy én Izrael közepette vagyok,
és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más,
és népem soha többé meg nem szégyenül.”