A tisztaságról és a tisztátalanságról

¹Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták:

²»Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.«

³Ő ezt felelte nekik: »Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta:

⁴‘Tiszteld atyádat és anyádat!’ és: ‘Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg’.^{(Kiv 20,12; 21,17)}

⁵Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna,

⁶annak nem kell apját támogatnia.’ Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt.

⁷Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás:

⁸‘Ez a nép ajkával tisztel engem,
a szíve azonban távol van tőlem.

⁹Hiába tisztelnek engem,
ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’«.^{(Iz 29,13)}

¹⁰Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Halljátok és értsétek meg:

¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«

¹²Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: »Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?«

¹³Ő így válaszolt: »Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni.

¹⁴Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.«

¹⁵Péter akkor ezt mondta neki: »Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!«

¹⁶Ő ezt felelte: »Még mindig értetlenek vagytok ti is?

¹⁷Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják?

¹⁸Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.

¹⁹Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások.

²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.«

A pogány asszony lányának meggyógyítása

²¹Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére.

²²És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.«

²³Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!«

²⁴Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.«

²⁵Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!«

²⁶Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.«

²⁷De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.«

²⁸Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.

Betegek gyógyítása

²⁹Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.

³⁰Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket.

³¹A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás

³²Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: »Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.«

³³A tanítványok ezt felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?«

³⁴Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró halunk.«

³⁵Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.

³⁶Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.

³⁷Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

³⁸Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

³⁹Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.

⁴⁰

A tisztaságról és a tisztátalanságról

⁴¹»Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.«

⁴²Ő ezt felelte nekik: »Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta:

⁴³‘Tiszteld atyádat és anyádat!’ és: ‘Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg’.

⁴⁴Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna,

⁴⁵annak nem kell apját támogatnia.’ Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt.

⁴⁶Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás:

⁴⁷‘Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.

⁴⁸Hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’«.

⁴⁹Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Halljátok és értsétek meg:

⁵⁰Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«

⁵¹Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: »Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?«

⁵²Ő így válaszolt: »Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni.

⁵³Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.«

⁵⁴Péter akkor ezt mondta neki: »Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!«

⁵⁵Ő ezt felelte: »Még mindig értetlenek vagytok ti is?

⁵⁶Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják?

⁵⁷Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.

⁵⁸Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások.

⁵⁹Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.«

⁶⁰

A pogány asszony lányának meggyógyítása

⁶¹És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.«

⁶²Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!«

⁶³Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.«

⁶⁴Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!«

⁶⁵Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.«

⁶⁶De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.«

⁶⁷Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.

⁶⁸

Betegek gyógyítása

⁶⁹Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket.

⁷⁰A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.

⁷¹

A második kenyérszaporítás

⁷²A tanítványok ezt felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?«

⁷³Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró halunk.«

⁷⁴Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.

⁷⁵Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.

⁷⁶Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

⁷⁷Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

⁷⁸Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.