A FIÚ, MINT AZ ISTENI ÍGÉRET BETELJESEDÉSE: 1,1-4,13

A Fiú és az angyalok

¹Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által.

²Ezekben a végső napokban a Fiú által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette.

³Ő Isten dicsőségének kisugárzása, lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmas szavával.

Miután megtisztított minket bűneinktől, a Fölséges jobbjára ült a magasságban,

⁴és annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

⁵Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:

„Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged”?

És ismét: „Én Atyja leszek,

ő pedig a fiam lesz”?

⁶Majd, amikor bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, újra így szól:

„Hódoljon előtte Isten minden angyala!”

⁷Az angyalokat illetően ugyanis így szól:

„Aki angyalait szelekké teszi,

és szolgáit tűznek lángjává.”

⁸Fiát illetően pedig:

„A te trónod, Isten, örökkön örökké áll;

⁸országod jogara az igazság jogara.

⁹Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot;

azért kent fel téged, Isten, a te Istened,

az öröm olajával társaid felett.”

¹⁰És:

„Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,

és az egek a te kezed művei.

¹¹Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;

és mint a ruha, mind elavulnak,

¹²összegöngyölöd őket, mint egy köntöst,

és elváltoznak, mint a ruha;

te azonban ugyanaz vagy,

és éveid el nem fogynak.”

¹³Angyalai közül melyiknek mondta valaha is:

„Jobbom felől foglalj helyet,

míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet”?

¹⁴Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?