¹„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert jósága örökkévaló!”

²Mondják ezt az Úr megváltottjai,

akiket kiváltott az ellenség kezéből,

³és összegyűjtött az országokból:

keletről s nyugatról,

északról és a tengerről.

⁴Bolyongtak a pusztában, úttalan utakon,

s nem találtak lakott várost.

⁵Éheztek és szomjaztak,

elcsüggedt a lelkük.

⁶De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,

és ő megmentette őket ínségükből.

⁷Egyenes úton vezette őket,

hogy lakott városhoz jussanak.

⁸Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,

az emberekkel tett csodáiért;

⁹mert a szomjazót megitatta,

és jól tartotta az éhezőt.

¹⁰Voltak, akik sötétségben, homályban ültek,

nyomorultul vasra verve.

¹¹Mert fellázadtak Isten szava ellen,

s megvetették a Magasságos szándékát.

¹²Fáradságos robottal alázta meg szívüket,

tántorogtak, de nem volt segítség.

¹³De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,

és ő megszabadította őket ínségükből.

¹⁴Kihozta őket a sötétségből, a homályból,

s bilincseiket letépte.

¹⁵Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,

az emberekkel tett csodáiért;

¹⁶mert összetörte a bronzkapukat,

és szétverte a vaszárakat.

¹⁷Voltak balgák, kik vétkes útjaik

és romlottságuk miatt gyötrődtek.

¹⁸Minden ételtől undorodtak,

és a halál kapuihoz jutottak.

¹⁹De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,

és ő megszabadította őket ínségükből.

²⁰Elküldte igéjét, meggyógyította

és kimentette a csapdából őket.

²¹Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,

az emberekkel tett csodáiért,

²²mutassanak be hálaáldozatot,

²²adják hírül ujjongva tetteit!

²³Mások hajón tengerre szálltak,

munkájukat a nagy vizeken végezték.

²⁴Ezek látták az Úr tetteit,

csodáit az örvényekben.

²⁵Szólt, és szélvihar támadt,

fölemelték őket hullámai.

²⁶Az égig röpültek s a mélybe zuhantak,

majd szétmállottak a bajban.

²⁷Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részeg,

minden bölcsességük odalett.

²⁸De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,

és ő kihúzta őket ínségükből.

²⁹A szélviharból csend lett,

s elsimultak a hullámok.

³⁰Örültek, hogy nyugalom lett,

s a vágyott révbe vezette őket.

³¹Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,

az emberekkel tett csodáiért!

³²Magasztalják a népgyűlésben,

dicsérjék a vének tanácsában!

³³A folyókat pusztává teszi,

a forrásokat sivataggá,

³⁴a termékeny földet szikessé

a rajta lakók gonoszsága miatt.

³⁵A pusztában tavat áraszt,

a sivár földön forrásokat.

³⁶Éhezőket telepített oda,

akik várost alapítottak lakóhelyül.

³⁷A mezőt bevetették, szőlőt ültettek,

amelyek bő termést hoztak.

³⁸Megáldotta őket, és nagyon megsokasodtak,

nem fogyatkozott meg jószáguk sem.

³⁹De aztán megfogyatkoztak, és meggörnyedtek

a balsors és a gond súlya alatt.

⁴⁰Gyalázatot zúdított az előkelőkre,

s úttalan pusztában kellett bolyonganiuk.

⁴¹A nélkülözőket kiemelte a gyötrelemből,

nemzetségüket megszaporította, akár egy nyájat.

⁴²Lássák ezt az igazak, és örüljenek;

és minden álnokság elnémul.

⁴³Ki a bölcs? – Vegye fontolóra ezeket,

és fürkéssze az Úr jóságának jeleit!