¹Hallelujah!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert jósága örökkévaló!

²Ki tudná elmondani, az Úr hatalmas tetteit,

ki tudná zengeni valamennyi dicső tettét?

³Boldogok, akik megtartják a törvényt,

akiknek tettei mindenkor igazak.

⁴Emlékezz meg rólam, Uram, néped iránti jóvoltodban,

látogass meg szabadításoddal!

⁵Hadd láthassam választottjaid boldogságát,

örülhessek néped örömének,

és dicsekedhessem örökségeddel!

⁶Vétkeztünk atyáinkkal együtt,

bűnt, gonoszságot követtünk el.

⁷Atyáink Egyiptomban nem értették csodáid,

nem emlékeztek nagy jóságodra,

hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Sás-tengernél.

⁸De ő megszabadította őket nevéért,

hogy megismertesse hatalmát.

⁹Megfenyegette a Sás-tengert, és az kiszáradt,

akár a pusztában, úgy vezette át őket a mélységekben.

¹⁰Megszabadította őket gyűlölőik kezéből,

megváltotta az ellenség kezéből.

¹¹Üldözőiket elborította a víz,

egy sem maradt meg közülük.

¹²Akkor hittek szavának,

és dicséretét énekelték.

¹³De hamar megfeledkeztek tetteiről,

nem volt türelmük tervéhez.

¹⁴Sóvárgás fogta el őket a pusztában,

próbára tették Istent a kietlen földön.

¹⁵Megadta, amit kértek,

de megcsömörlött a lelkük.

¹⁶A táborban féltékenyek lettek Mózesre

és Áronra, aki az Úrnak volt szentelve.

¹⁷Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt,

eltemette Abiron csődületét.

¹⁸Tűz csapott fel közöttük,

lángok martalékává lettek a gonoszok.

¹⁹Borjút készítettek a Hórebnél,

leborultak a bálványszobor előtt.

²⁰Fölcserélték dicsőségüket

fűevő ökör képmásával.

²¹Megfeledkeztek Istenről, szabadítójukról,

aki Egyiptomban hatalmas dolgokat tett:

²²csodákat Hám földjén,

félelmetes dolgokat a Sás-tengernél.

²³Elhatározta, hogy elpusztítja őket,

de választottja, Mózes,

közbenjárt értük előtte,

hogy elfordítsa pusztító haragját.

²⁴Megvetették a pompás földet,

nem bíztak szavában.

²⁵Zúgolódtak sátraikban,

²⁵nem hallgattak az Úr hangjára.

²⁶Ezért megesküdött,

hogy romlásukra lesz a pusztában,

²⁷hogy utódjaikat a pogányok közé juttatja,

és szétszórja országaikba.

²⁸Aztán Baal-Peorhoz szegődtek,

és a holtaknak szánt áldozatból ettek.

²⁹Megharagították tetteikkel,

ezért csapás szakadt rájuk.

³⁰De előállt Pinchasz, ítéletet hirdetett,

és megszűnt a csapás.

³¹A hűség bizonyságául számít ez neki

nemzedékről nemzedékre mindörökké.

³²Meriba vizeinél is haragra ingerelték,

és Mózes is rosszul járt miattuk,

³³mert megkeserítették lelkét,

és meggondolatlanul beszélt.

³⁴Nem pusztították ki a népeket,

ahogy az Úr meghagyta nekik.

³⁵Összekeveredtek a pogányokkal,

és eltanulták tetteiket.

³⁶Bálványaikat szolgálták,

és csapdává lettek számukra.

³⁷Feláldozták fiaikat és lányaikat

a démonoknak.

³⁸Ártatlan vért ontottak,

fiaik és lányaik vérét,

akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak,

s vérontással szennyezték be az országot.

³⁹Tisztátalanná lettek tetteik miatt,

hűtlenek azzal, amit műveltek.

⁴⁰Haragra lobbant népe iránt az Úr,

és megutálta örökrészét.

⁴¹Pogányok kezébe adta őket,

és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

⁴²Sanyargatták őket ellenségeik,

és meg kellett alázkodniuk kezük alatt.

⁴³Sokszor megmentette őket,

de ők önfejűen lázongók maradtak,

és mélyre süllyedtek bűneik miatt.

⁴⁴De rájuk tekintett nyomorúságukban,

amikor meghallotta kiáltásukat.

⁴⁵Visszaemlékezett velük kötött szövetségére,

s nagy jóságában megsajnálta őket.

⁴⁶Irgalmasságra indította mindazokat,

akik fogságba vitték őket.

⁴⁷Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,

gyűjts össze a népek közül,

hogy dicsérhessük szent neved,

és dicséreted legyen büszkeségünk!

⁴⁸Áldott az Úr, Izrael Istene

öröktől fogva mindörökké!

Az egész nép mondja: Ámen!

Hallelujah!