¹Maszkil – Dávidé – Amikor a barlangban volt – Könyörgés

²Hangosan az Úrhoz kiáltok,

hangosan az Úrhoz fohászkodom.

³Kiöntöm előtte panaszom,

nyomorúságom elmondom neki.

⁴Amikor elcsügged a lelkem,

te még akkor is ismered utamat.

Tőrt vetettek nekem

az ösvényen, amelyen járok.

⁵Nézz jobbom felől, és lásd,

senki sem törődik velem.

Oda minden menedék,

⁵senki sem érdeklődik felőlem.

⁶Hozzád kiáltottam, Uram,

és ezt mondtam: „Te vagy oltalmam,

osztályrészem az élők földjén.”

⁷Figyelj siránkozásomra,

mert nagyon gyenge vagyok!

Ments meg üldözőimtől,

mert erősebbek nálam!

⁸Hozzál ki a börtönből,

hogy magasztalhassam neved!

Körém gyűlnek majd az igazak,

amikor jót teszel velem.