Az Énekek éneke

CÍM ÉS BEVEZETŐ

1Az énekek éneke Salamontól:

A MENYASSZONY

2Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.

3Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

AZ ELSŐ ÉNEK

4Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.

A MENYASSZONY

5Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.

6Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam.

7Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?

A KAR

8Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!

A VŐLEGÉNY

9Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.

10Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad!

11Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.

A MENYASSZONY

12Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.

13Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.

14Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.

A VŐLEGÉNY

15De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!

A MENYASSZONY

16Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,

17házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.