Izajás jövendölése
I. IZAJÁS KÖNYVÉNEK ELSŐ RÉSZE
1. BESZÉDEK A SZÍR–EFRAIMITA HÁBORÚ ELŐTTI ÉVEKBŐL
Címzés.
1Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.
A hűtlen nép korholása
2Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: „Fiakat neveltem és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak.
3Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”
A Júdára váró büntetés
4Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.
5Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen.
6Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.
7Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után.
8Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben; mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város.
9Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.
A képmutatás ellen
10Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!
11„Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” – mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.
12Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?
13Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket?
14Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket.
15Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.
16Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!
17Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.
18Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” – mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek.
20De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket.” Igen, az Úr szája mondja ezt.
Panasz Jeruzsálem miatt
21Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják.
22Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz.
23Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.
24Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen.
25Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és eltávolítsam az ólmot.
26És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak.”
27Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.
28A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.
A szent ligetek ellen
29Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek.
30Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, amelynek nincsen vize.
31Az erős is csak olyan lesz, mint a kóc, keze munkája meg, mint a szikra. Mindkettő együtt lobban lángra, s nem lesz, aki tüzét eloltsa.
32Izajás jövendölése
I. IZAJÁS KÖNYVÉNEK ELSŐ RÉSZE
1. BESZÉDEK A SZÍR–EFRAIMITA HÁBORÚ ELŐTTI ÉVEKBŐL
Címzés.
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.
33A hűtlen nép korholása
Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: „Fiakat neveltem és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak.
34Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”
35A Júdára váró büntetés
Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.
36Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen.
37Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.
38Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után.
39Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben; mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város.
40Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.
41A képmutatás ellen
Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!
42„Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” – mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.
43Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?
44Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket?
45Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket.
46Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.
47Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!
48Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.
49Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” – mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
50Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek.
51De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket.” Igen, az Úr szája mondja ezt.
52Panasz Jeruzsálem miatt
Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják.
53Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz.
54Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.
55Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen.
56Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és eltávolítsam az ólmot.
57És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak.”
58Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.
59A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.
60A szent ligetek ellen
Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek.
61Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, amelynek nincsen vize.
62Az erős is csak olyan lesz, mint a kóc, keze munkája meg, mint a szikra. Mindkettő együtt lobban lángra, s nem lesz, aki tüzét eloltsa.