FÜGGELÉK

Szancherib hadjárata.

¹Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.

²Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton.

³Oda ment ki hozzá Eljákim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joách, Aszaf fia, a jegyző.

⁴A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira?

⁵Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni?

⁶Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak.

⁷Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!?

⁸Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat.

⁹Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban.

¹⁰Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!”

¹¹Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.”

¹²De a főpohárnok azt mondta: „Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!”

¹³Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait!

¹⁴Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket.

¹⁵S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére.

¹⁶Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja,

¹⁷amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld.

¹⁸Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből?

¹⁹Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Hol vannak Szamária földjének istenei? Azok tán megmentették Szamáriát?

²⁰Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?”

²¹Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki!

²²Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.

²³

FÜGGELÉK

Szancherib hadjárata.

²⁴Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton.

²⁵Oda ment ki hozzá Eljákim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joách, Aszaf fia, a jegyző.

²⁶A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira?

²⁷Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni?

²⁸Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak.

²⁹Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!?

³⁰Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat.

³¹Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban.

³²Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!”

³³Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.”

³⁴De a főpohárnok azt mondta: „Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!”

³⁵Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait!

³⁶Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket.

³⁷S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére.

³⁸Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja,

³⁹amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld.

⁴⁰Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből?

⁴¹Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Hol vannak Szamária földjének istenei? Azok tán megmentették Szamáriát?

⁴²Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?”

⁴³Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki!

⁴⁴Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.