¹A Mózesnek adott csodajelek.Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.”

²Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte.

³„Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott, és Mózes megijedt tőle.

⁴Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta, és az újra bottá vált a kezében…

⁵„Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.”

⁶Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.

⁷Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része.

⁸„Ha tehát nem hisznek neked, és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak.

⁹De ha még erre a két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből, és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.”

¹⁰Áron Mózes tolmácsa.Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam, és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.”

¹¹Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

¹²Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.”

¹³Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.”

¹⁴Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.

¹⁵Beszélj vele, és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.

¹⁶Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.

¹⁷Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.”

¹⁸Mózes visszatérése Egyiptomba.Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” – mondta Jetró.

¹⁹Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.”

²⁰Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte.

²¹Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet.

²²Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam.

²³Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.”

²⁴Mózes fiának körülmetélése.Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt, és meg akarta ölni.

²⁵Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát, és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.”

²⁶Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.

²⁷Találkozás Áronnal.Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.

²⁸Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt.

²⁹Mózes és Áron ezután elmentek, és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül.

³⁰Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.

³¹A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak, és arcra borultak.