Jézus tanítói hatalma.

¹Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei,

²és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”

³Így felelt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:

⁴János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?”

⁵Erre tanakodni kezdtek maguk közt: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

⁶Ha meg azt mondjuk: Az emberektől –, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta.”

⁷Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.

⁸Jézus erre így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

A gyilkos szőlőművesek.

⁹Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe.

¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.

¹¹Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.

¹²Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.

¹³Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

¹⁴A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. –

¹⁵Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura?

¹⁶Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak: „Isten mentsen tőle!”

¹⁷Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?

¹⁸Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

¹⁹Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

Az adópénz.

²⁰Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának.

²¹„Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.

²²Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?”

²³De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:

²⁴„Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták.

²⁵„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik.

²⁶Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

A feltámadás kérdése.

²⁷Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás,

²⁸és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

³⁰Az asszonyt elvette a második,

³¹aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.

³²Végül az asszony is meghalt.

³³A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”

³⁴Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.

³⁵Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.

³⁶Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.

³⁷Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

³⁸Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”

³⁹Némely írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.”

⁴⁰Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.

A Messiás Dávid fia.

⁴¹Most ő kérdezte tőlük: „Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia?

⁴²Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,

⁴³s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

⁴⁴Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Az írástudók bűnei.

⁴⁵Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:

⁴⁶„Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,

⁴⁷felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”

⁴⁸

Jézus tanítói hatalma.

⁴⁹és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”

⁵⁰Így felelt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:

⁵¹János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?”

⁵²Erre tanakodni kezdtek maguk közt: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

⁵³Ha meg azt mondjuk: Az emberektől –, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta.”

⁵⁴Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.

⁵⁵Jézus erre így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

⁵⁶

A gyilkos szőlőművesek.

⁵⁷Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.

⁵⁸Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.

⁵⁹Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.

⁶⁰Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

⁶¹A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. –

⁶²Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura?

⁶³Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak: „Isten mentsen tőle!”

⁶⁴Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?

⁶⁵Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

⁶⁶Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

⁶⁷

Az adópénz.

⁶⁸„Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.

⁶⁹Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?”

⁷⁰De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:

⁷¹„Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták.

⁷²„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik.

⁷³Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

⁷⁴

A feltámadás kérdése.

⁷⁵és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

⁷⁶Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

⁷⁷Az asszonyt elvette a második,

⁷⁸aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.

⁷⁹Végül az asszony is meghalt.

⁸⁰A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”

⁸¹Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.

⁸²Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.

⁸³Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.

⁸⁴Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

⁸⁵Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”

⁸⁶Némely írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.”

⁸⁷Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.

⁸⁸

A Messiás Dávid fia.

⁸⁹Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,

⁹⁰s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

⁹¹Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

⁹²

Az írástudók bűnei.

⁹³„Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,

⁹⁴felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”