A Második Törvénykönyv

I. BEVEZETŐ BESZÉDEK

MÓZES ELSŐ BESZÉDE

Idő és hely.

1Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Paran, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között –

2ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig.

3A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki.

4Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye,

5Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt:

Az utolsó rendelkezések Hóreb hegyén.

6Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél.

7Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.

8Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.”

9Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket.

10Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag.

11Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte!

12Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket?

13Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.”

14Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.”

15Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben.

16Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között.

17Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.”

18Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.

Hitetlenkedés Kádesnél.

19Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva.

20S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.

21Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!”

22Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.”

23A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet.

24Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték.

25Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.”

26De ti nem akartatok odamenni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának,

27lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák.

28Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!”

29Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük!

30Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára.

31Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek.

32Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben,

33aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.”

Az Úr parancsai Kádesban.

34Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát:

35„Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem!

36Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.”

37Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda.

38Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania.

39S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni.

40Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!”

41Erre azt válaszoltátok nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.” És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni.

42Az Úr azonban így szólt hozzám: „Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket.”

43S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé.

44Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket.

45Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok.

46Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.